Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - A magyar függetlenség napjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
103 ünnepekkel. Mécs Imre képviselőtársam, a főváros is készült, az SZDSZ is készült: elindította a Budapesti Búcsút! (17.00) Az egy dolog, hogy én ezzel egyetérteke vagy nem, de ők is ünnepeltek, a maguk módján, virsliv el és vurstlival; mi pedig másképp ünnepeltünk, üzeneteket fogalmaztunk meg, mert az is június 30án volt. Kétségkívül ragaszkodni kell a történelmi tényekhez, azért került bele ebbe a törvénybe, ami a magyar szabadság napjáról szólt, a 19ei emléknap, mer t mindig más napra esik, hétköznapi napra esik. Nem tudunk igazán hétköznap ünnepelni. Legyen valóban nemzeti emléknap, ne felejtsük a történelmi tényeket, majd a magyar szabadság napja legyen, ami többről szól, az évszázados magyar szabadságvágyról szól, annak a megünnepléséről, június utolsó hétvégéjének szombatja, mert az mindig munkaszüneti nap. Nem kell az államnak pénzt fizetni érte, nem kell semmilyen pénzről lemondani, nem kell semmilyen döntést a Munkaügyi Tanácsban és nem tudom, hol meghozni, mert ünnepelni lehet szombaton, hiszen szabad szombat jár mindenkinek, és így lett bevezetve ez a gyakorlat; megvolt ennek a maga logikája. Amikor erről a parlamentben beszéltünk, akkor egyébként ezt meg is említettük. Beadtam ezt a képviselői önálló indítvány t, én ebben azt mondtam, ha munkaszüneti nap, tisztelt államtitkár úr, amiről nem győződtünk meg az előbb, mert még csak esetleg munkaszüneti nap lesz, nemzeti ünnep lesz, akkor legyen június 19e a magyar szabadság napja. De hívjuk ezt “a magyar szabadság napjának”, mert ez a magyar, ez a mienk, ez a kifejezés, ez a gondolatiság a mienk. A “szabadság” magyar szó, a magyar szabadságvágy mindenki számára, bárhol él a világon, egyformát jelent. Ez a “függetlenség” kicsit amerikai, kicsit nyugateurópai. Azt g ondolom, hogy talán nem lenne e tekintetben sem rossz, ha ahhoz ragaszkodnánk, ami a sajátunk, ami több mint ezer esztendőn keresztül vágya volt ennek az országnak, ennek a népnek, és ami megvalósult akkor. Konszenzusra kell törekedni, tisztelt képviselőtá rsaim; akkor törekedjünk konszenzusra, vonja vissza a kormány ezt a javaslatot, fogadja el ezt az önálló képviselői indítványt, és akkor június 19e, ha munkaszüneti nap, lehet a magyar szabadság napja. Kompromisszumkész vagyok, mert ünnepelhetünk együtt a kkor június 19én egy munkaszüneti napon, a bevált gyakorlat alapján; mindenki örülni fog, ebben az esetben valóban azt a kívánságát, hogy ünnepet ünnepeljünk, hogy megfelelő tartalommal ünnepeljük, megfelelő méltósággal emlékezzünk, mindenki megtalálhatja a magáét benne, erőt meríthet belőle, üzeneteket fogalmazhat meg, minden településen ünnepelhetik. Hiszen azt is megfogalmaztuk 1993ban, amikor Mohácson volt a 900 éves évforduló, és ott volt a magyar szabadság napjának központi ünnepsége, “Nekünk Mohács lesz” címmel egy csodálatos zenés oratórium, megfogalmaztuk, minden évben legyen más településen az országos rendezvény. Semmi gond nincs ezzel, legyünk nyitottak, ünnepeljünk együtt, vezessük be úgy, ahogy ezt kell, de ne politikai erőfölénnyel való viss zaélés formájában, mert nekünk most az jutott eszünkbe, hogy azt töröljük, ami abban van, mert mégiscsak kicsit kínos azért, ha a fasiszta diktatúra mellett meg van említve a kommunista diktatúra is. Átírhatjuk a történelmet, tisztelt képviselőtá rsaim. Amíg van hozzá erő, addig át lehet írni; addig a kisebbség nyilván tudomásul fogja venni, hogy másról szól az, amiről önök beszélnek - és amit gondolnak, amit kimondanak, amögött más gondolatok és más politikai szándékok húzódnak meg. Számomra elfog adhatatlan ennek a törvénynek a léte is. Először azt hittem és azt gondoltam, amikor a miniszterelnök úr bejelentette, hogy munkaszüneti nappá kívánjuk nyilvánítani és majd ünnepelni együtt ezen a napon, hogy nem tudja, hogy van egy másik. Ezért is nyújtot tam be a képviselői önálló indítványt. Hölgyeim és Uraim! Elnézést kérek, hogy kicsit nagyobb érzelemmel és emócióval mondtam el a gondolataimat. Tisztelettel kérem a kormányt, mindazok nevében, akik eddig ünnepeltek, méltósággal: vonja vissza ezt a törvén yjavaslatot, és fogadja el a képviselői önálló indítványt kompromisszumos javaslatként. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
