Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 2 (24. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1015 meghatározó kérdést szakmailag is alaposan meg tudtak vitatni, majd a reform szükségességéről meggyőzték a svéd polgárokat is, és korrekt alterna tívák elé állították őket. (20.20) Ehhez képest felháborító az, hogy az egy hete általunk kért hatástanulmány másfél A4es oldalon keresztül foglalkozik a magánnyugdíjpénztári módosításokkal. Idézni nem kívánok belőle, attól félek ugyanis, hogy igencsak összekuszálnám néhány érdeklődő közgazdászhallgató fejét (Dr. Vojnik Mária: Ennél jobban már nem, képviselő úr!) , olyan nagy butaságokat tartalmaz. Ehelyett mit kaptunk meg érvnek? Semmi olyasmit, ami a szociális biztonság növelésé vel kapcsolatos. László Csaba pénzügyminiszter úr a Budapesti Értéktőzsde elnökével közös sajtótájékoztatón jelentette be, milyen jó lesz ezután az értékpapírpiac számára, hogy a most már 2 százalékkal megemelendő, összesen tehát 8 százalékos magánnyugdíj pénztári járulék milyen hasznos lesz majd a magyar tőzsde számára, hiszen odairányítják ezt a pénzt. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a magánnyugdíjra befizetett járulékok nagy részét állampapírokba fektetik, akkor is a magyar kisbefektetőknek már vannak ross z tapasztalatai a magyar tőzsdén vezetett részvények értékállóságáról. Ugyancsak keserű tapasztalatai lehetnek magának a Budapesti Értéktőzsde mai elnökének arról, hogy bizony, bizony, el lehet bukni állami pénzeket brókercégeken keresztül is, hiszen a Lup is Brókerház egyik vezetőjeként - egykori vezetőjeként, hozzá kell tenni - még emlékezhet arra, hogyan tűnt el a Honvédelmi Minisztérium több száz millió forintja. És most ezen a tőzsdén kellene forognia emberek millióinak a befizetett járuléka, akár évtiz edeken keresztül! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a nyugdíjpénztári modell, amely Magyarországon bevezetésre került, különös módon egy országban, egy igen távoli országban működik hasonlóan, ez pedig Chile, amely köztudottan LatinAmerikában található, és ne m Európában. Ez még önmagában nem is kell, hogy negatívum legyen, az azonban már rendkívül veszélyes, hogy a Magyarországon működő magánnyugdíjpénztárak az elmúlt években elszomorító eredményeket produkáltak, negatív hozamokat hoztak, amelyekről most már a pénztári tagok milliói is értesülhettek. Magyarán: nem tudták szaporítani a befizetett járulékokat. Mi lehet a konklúzió? Mit lehet javasolni? El kell kezdeni azt a folyamatot - és nem hirtelen intézkedésekkel, ilyen fajta salátatörvénybe becsempészett in tézkedésekkel , amit már a svéd modell kidolgozásánál is ismertettem, és azt szó szerint kell tudni venni. Meg kell regulázni azokat a vészmadarakat a közgazdász szakmában, akik soha, semmilyen módon nem látják az alagút végét, és sajnos igencsak káros ir ányba viszik a magyar társadalmat. És meg kell erősíteni az első pillért, valódi alternatívát kínálva a polgároknak, és valódi versenyt teremteni a forrásgyűjtők között. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szé pen. Vojnik Mária jelentkezett kétperces felszólalásra. Parancsoljon, képviselő asszony! DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Tisztelt Képviselő Úr! Nem kívánok vitatkozni felszólalásának a tartalmával, annál is inkább, mert én azt nem véltem felfedezni a képviselő úr felszólalásában. Azonban szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az 1997es nyugdíjreformot nagyon kemény társadalmi vita és kemény előmunkálatok előzték meg. Nem lehet helyre tenni két percben azt a hihetetlen mennyiségű tárgyi tévedést, amit méltóztat ott elkövetni e rövid felszólalásban, ezért tisztelettel arra kérem, hogy ha nem is a szocialistaszabad demokrata kormány társadalombiztosítást és magánnyugdíjpénztárakat illető törvénymódosítását érintően kívánja ön beavatni, szíveskedjék elolvasni a saj át pártjának ebben a nyugdíjrendszerben és a nyugdíjreform irányában megtett eddigi tanulmányait, követni azt a folyamatot, amelyben egyébként nem kívánták elvetni az öngondoskodásnak ezt a fajta formáját, noha a mértékkel és a beléptetéssel voltak vitái.
