Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 2 (24. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1016 Én egész egyszerűen azt gondolom, hogy végigkövettem ezt a vitát a mai napon ebben a parlamentben, és csak restellem magam, hogy a vita végén egy ilyen színvonalú felszólalásra sor kerülhetett ebben a Házban. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Harr ach Péter) : A felszólalásra jelentkezettek között Horváth János képviselő urat látom a teremben. Megadom a szót a képviselő úrnak. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nap feladata a költségvetésről szóló vita, amely olyan sok érdekes és é rtékes elemet hozott fel, még akkor is, ha igen sok üröm volt ebben az örömben, végül mégiscsak van benne, amivel hazamehetünk, és amiről az ország elbeszélgethet, mert bizony elbeszélget, sok tízezer ember hallja, hallgatja, ami történik. Nekem nem az a f eladatom és nincs arra idő, hogy bármiféle összefoglalást vagy még csak vázlatot is készítsek róla, de engedtessék meg, hogy néhány olyan szempontra hívjam fel a figyelmüket, amit talán az elején, reggel kellett volna mondanom vagy valaki másnak, mert meg tetszik látni, hallani, az is része, amit most javasolok. Nevezetesen: egy adótörvény, egy adórendszer kontemplálása során jó volna azt is számításba venni, hogy az működike, hogy mi az az adórendszer, ahol az adó befizetődik; úgy is lehet mondani, hogy b ehajtható, de én jobb' szeretem azt mondani, hogy befizetődik, mert a polgár, az adófizető befizeti, és nem pedig azon mesterkedik, miképpen tudja elkerülni tisztes vagy tisztességtelen módon, kit veszteget meg, hány könyvelőt, milyen különleges adóügyvéde ket, és más különböző instrumentumokat talál ki az adó befizetésének az elkerülésére. Olyan adórendszert, amelyről azt lehet mondani - és a polgárok, adófizetők nagy része jobban és jobban elhiszi , hogy ez közteherviselés, neki érdeke, mindegyikünk érdek e az, hogy az utak jók legyenek és a hidak ne szakadjanak le, az iskolázás, az egészségszolgáltatás és az újraelosztási elem olyan legyen; tehát azoknak, akik rá vannak szorulva, akik maguktól nem tudnak megállni a lábukon, legyen társadalmi segítség, társ adalmi felelősség; azután az, amikor a gazdasági ösztönzésre van szükség. Igen, vannak prioritások a gazdasági tevékenységekben; néha az elektromosság bevezetése egy elmaradott országban. Jól emlékszem, Franciaországban éltem akkor, amikor De Gaulle táborn okelnök elrendelte vagy bevezették a gazdasági és az adórendszerükbe, hogy elektrifikálják a francia falvakat, és akkor az adórendszer olyan volt, hogy adókedvezményt adtak azoknak a helységeknek, azoknak a vállalatoknak és mindenkinek, aki ebben részt ve tt. Tehát... ELNÖK (Harrach Péter) : Képviselő úr, elnézést, hogy közbeszólok, csak jelzem, még kettő perce van a frakciónak, úgy gazdálkodjon ön is az idővel. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. DR. HORVÁ TH JÁNOS (Fidesz) : Tehát az adórendszer olyan lehet, tisztelt Ház, hogy az valami célt elérjen, ösztönözzön, előrevigyen. Ebben a kérdésben ebben a Házban, az Országgyűlésben sokan egyetértenénk, és akkor az optimális rátát kellene kitalálnunk vagy beszélg etni róla. Nincs az az optimális adóráta - hallottuk, hogy Magyarországon már valahol 4045 körül van az elvonás, az összes adózás, beleértve a bélyegilletékeket és mi mindent. Hogyan is lehetne ezt másképpen elhatározni? Lehet, hogy Magyarországon ez opti mális, de akkor azt kellene látnia az adófizetőnek, hogy az valóban úgy használódik fel, és más ember is annyit fizet, a szomszédja is. Van egyfajta ilyen irigységi tényező, hogy ha a szomszéd adót csal, akkor a másik is adót csal; de ha a szomszéd tisztes séges, akkor valahogyan az hat a tisztességességre.
