Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - A magyar függetlenség napjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
102 emlékeztünk arról, hogy Magyarország szabad és független állam lett, egy ökumenikus istentisztelet keretein belül - hol tetszettek akkor lenni? És hol tetszettek azóta lenni, amióta mi minden esztendőben, június utolsó hétvégéjének szombatján egy országos ünnepség keretein belül emlékezünk a magyar szabadságra; a magyar szabadságra, amely a miénk, s ame ly vér nélkül az ölünkbe hullott? S ami oly fontos számomra, az én édesapám számára is, aki fekete nyakkendőt hordott mindaddig, amíg orosz csapatok voltak Magyarország területén, és ott, nyilvánosan égette el, mert arra tett fogadalmat, hogy akkor fogja l evenni először - hol tetszettek akkor lenni? Hol tetszettek lenni az elmúlt tíz esztendőben, ha ennyire fontos és ennyire nagy jelentőségű az önök számára, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ennek az ünnepnek, ennek a napnak a megünneplése? Alapítvány t hoztunk létre, én mentem a forintok, a fillérek után, mert nem volt benne állami pénz, hogy ünnepelni tudjunk - hol tetszettek akkor lenni? Hol tetszettek ’9498 között lenni: akkor kormányon voltak, és akkor is szóba kerülhetett ez az ünnep, hiszen mi ü nnepeltünk; nem virslivel és vurstlival, nem mindenféle vásári komédiával, hanem minden évben a magyar szabadságról, a magyar nép történelméről megfogalmazott zenés és irodalmi üzeneteken keresztül, az ország nyilvánossága előtt, a Magyar Televízió által k özvetített ünnepségeken keresztül, több millió ember szeme láttára - talán látták a televízióban. És talán látták azt, hogy igenis azt kerestük ez alatt a tíz vagy tizenegy esztendő alatt, ami összeköt bennünket. Avarkeszi képviselőtársam, egyetértek önnel : azt keressük, ami összeköt. Van valami, ami működik, ami szép, ami jó, amit elfogadtunk, több mint 90 százalékos többséggel - miért kell ebbe belerondítani? Miért kell ebbe belepiszkítani? Miért kell fitogtatni a politikai erővel való visszaélés tényét, miért? Tessék megmondani, miért?! Nincs Magyarországon még egy olyan település és polgármester, aki ezt ennyire a szívén viselte az elmúlt időszakban. Mindenki kapott meghívót, hölgyeim és uraim, az elmúlt esztendőben is - ”A szeretet hídja” című zenés ora tóriumon ki volt ott? Ki tartotta fontosnak ennek az ünnepnek a megünneplését? Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, érzelmek dúlnak bennem, mert valami szépen elindult ’90. június 30án, majd alapítványt hoztunk létre, az emberek adtak az alapítványba pénzt, h ogy ünnepelni tudjunk ezen a napon. Díjat alapítottunk, a magyar szabadság napja díját; három éve az ünnep előtt ezt minden esztendőben átadjuk, méltósággal, a történelmi tényekre való emlékezés keretein belül, nem szélsőségekkel. Tessék mutatni nekem egye tlenegy szélsőséges mondatot az azon ünnepeken elhangzottakban, amelyek lezajlottak! Törvényt hoztunk a tízéves évfordulóra: elfogadták. Én akkor boldog voltam, mert azt gondoltam, hogy önök megértik azt a szándékot, azt a valóban mély üzeneteket tartalmaz ó ünnepet, ünnepsorozatot, ünnepségsorozatot, ami mögöttünk volt. Tíz esztendő - önök elfogadták, támogatták, megköszöntük. Végre a helyére került a dolog; oda került, ahova kerülnie kellett, nemcsak itt, a parlamentben, hanem az országban, azoknak az embe reknek a szívében, akik bármilyen tekintetben is szenvedtek attól, hogy idegen hatalom volt Magyarország területén. Hosszú évszázadok után, lassan tizenkét esztendeje nincsenek idegen megszálló csapatok, és akkor, mikor végre minden a helyére kerül, közel konszenzus alapján, akkor bele kell valamibe nyúlni, mert meg tudjuk tenni ötfős parlamenti többséggel. Meg tudjuk tenni, teljesen természetes, hogy meg tudjuk tenni; csak ne kívánják azt, hogy ehhez jó szívvel asszisztáljunk - ne kívánják! Ne kívánják, me rt olyanhoz nyúltak hozzá, olyanba piszkítottak bele, ami tisztességes, szent és sérthetetlen. Ennek a törvénynek a kapcsán nekem elsőként ezek az érzések jutottak az eszembe. De még mindig van kompromisszumra lehetőség. Mindig van. Amikor megláttam a függ etlenség napjával kapcsolatos bejelentést, rögtön beadtam az eredeti törvényhez egy képviselői önálló indítványt: legyen 19e a magyar szabadság napja, hiszen valóban akkor mentek ki az oroszok, de tetszenek emlékezni rá, hogy 19én mentek ki az oroszok, d e 30a volt bejelentve - előkészültünk
