Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter):
930 Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék önnek válaszolni. "Azok a generációk, akik '56ban egymással szemben álltak, lassacskán kihalnak. A szereplők jelentős része ma már ö reg ember, nem kell ezzel foglalkozni." - mondta Medgyessy Péter 1956ról. Azt hiszem, ez a kijelentése - amit az ATVben mondott el - nagyon sok emberben, így az '56osokban visszatetszést keltett, és úgy gondolom, aki ilyet kijelent 1956ról, nem méltó a rra, hogy ilyen törvényt beterjesszen. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából, szintén kétperces felszólalásra. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szé pen, elnök úr. Tisztelt Ház! Horváth János képviselőtársammal többször el szoktam beszélgetni, és sok mindenben egyetértünk, de megmondom őszintén, a mostani érveit nem értettem meg. Nem is jutottam el odáig, hogy egyetérteke velük vagy sem, hanem egyszer űen nem értettem meg. Azok az érvek, amiket megpróbált elmondani az ellen, hogy létrehozzunk egy Nagy Imredíjat, ne haragudjon képviselő úr, számomra felfoghatatlanok. Ön Kossuth nevét említette. Van egy Kossuthdíj is. Ön talán tagja volt a parlamentnek akkor, amikor ezt beterjesztették. Őszintén szólva nem tudom, ki terjesztette be, lehet, hogy Rákosi Mátyás, lehet, hogy az akkori Kommunista Párt, lehet, hogy a Kisgazdapárt, de ez elmúlik, a Kossuthdíj pedig megmarad. Azóta rendszerváltás történt, és a Kossuthdíjat adományozzuk, azoknak hála, akik annak idején beterjesztették, hogy legyen egy ilyen díj. Ha Nagy Imrét tiszteljük, akkor megszavazzuk ezt a díjat, amelyet egyébként nem az alapító neve fémjelez, hanem az, akinek ajándékozzák. Ha olyanoknak f ogják ajándékozni, akik méltók rá, akkor a díjnak tisztessége lesz, de ha, ne adj' isten, olyanok kapják, akik nem méltók rá, akkor bárki terjesztené be, a díjnak semmi értelme nem lenne. Erre a vitára készülve - mert sejtettem, hogy ki fog törni egy ilyen vita - elhoztam magammal egyik kedvenc könyvemet, Bill Lomax "Magyarország 1956" című könyvét, amit 1990 előtt szamizdatban is kiadtak, ez a kiadvány is 1989ből származik. Ő azt írja ebben, hogy az '56os forradalmárok Magyarországon olyan rendszert akar tak, amely demokratikusabb a kapitalista Nyugatnál és szocialistább a kommunista Keletnél. Ez nyilvánvalóan ábránd volt, szép álom volt, a baloldalé és a jobboldalé egyformán. Mi biztos nem akarjuk kisajátítani, hanem azt mondjuk, a mi örökségünk, ugyanann yira, mint az önöké, és ilyen értelemben a nemzet közös öröksége. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) (19.20) ELNÖK (Harrach Péter) : Ismét Szabó Zoltán képviselő úr kétperces felszólalása következik. Parancsoljon! DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Soltész Képviselőtársam! Úgy gondolom, ön erőteljes tévedésben van: Medgyessy Péter nem 1956ról mondta azt, amit ön idézett, hanem az 1956ban egymással szemben álló felekről. Azzal, ami 1956ban szembeá llította egymással a feleket, ma már nem kellene foglalkozni, mondta Medgyessy Péter azoknak a nevében, akik akkor tizennégy esztendősek voltak, mint ő, vagy netán még fiatalabbak. 1956 öröksége - mint ezt Hegyi Gyula képviselőtársam mondta - megmarad, az akkori szembenállást egy idő után - hogy most egy kicsit nagyobb íróra vagy költőre emlékezzek - békévé oldja az emlékezés. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) :
