Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény részes felek konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott kiotói jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HEGYI GYULA (MSZP):
905 olyan ügyekben, lobbiügyekben kiállni, ami olyan beruházásokat serkentene vagy támogatna, amelyek nemcsak ezen egyezmény szellemével, hanem a magyarországi beruházások környezetvédelmi előírásaival, illetve a környezet min den oldalról történő védelmével ellentétesek lehetnek. Nos, ezzel az egyezménnyel az a késedelem, ami bekövetkezett, ahogy az előbb említettem, nem behozhatatlan, és a következő lépés az lesz, hogy a károsanyagkibocsátáson túl azokat a tájrehabilitációkat is meg tudjuk tenni, amelyek most jelen pillanatban a tájsebészet feladataként megjelennek, hisz itt nemcsak az ipar, nemcsak a gazdaság szennyez, hanem az a múlt, illetve a múltnak a szennye, amely 3040 év alatt a vadlerakókban, az illegális lerakókban (Tirts Tamás: Kik rakták le?) - így van, Tirts Tamás úr, kik rakták le. Természetes, hogy a lerakás is politikai ügy, mert a kommunisták rakták le, és most meg majd a szociálliberálisok fölszedik, mert sajnos azt a konzervatívok elfelejtették. Köszönöm szé pen. (Derültség. - Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Hegyi Gyula képviselő úr, az MSZP képviselője. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést, hogy már má sodszor hallanak engem, de bizottsági előadóként nem volt módom előadni a Szocialista Párt ezzel kapcsolatos környezetvédelmi credóját; erre vállalkozom néhány percben, de úgyis várakoznunk kell a szavazás eredményére, tehát remélem, senkinek az idejét nem rablom el. Azzal szeretném kezdeni - elsősorban azok kedvéért, akik figyelik ezt a vitát , hogy egészen hétköznapi, primitív, gyermeteg módon miről van szó. Elnézést kérek a szakemberektől, akik ezt természetesen sokkal jobban el tudják mondani. Cinikus emberek azt szokták mondani, hogy a széndioxid, aminek a kibocsátásáról itt beszélünk, nem szennyező anyag. Ha szódában isszuk vagy whiskyvel vagy borral, mértékkel természetesen, akkor kifejezetten kellemes ilyen nyári meleg napokban. Az az igazság azonb an, hogy ha a légkörbe eljut ez a széndioxid, akkor valóban, ahogy mondták tanult képviselőtársaim, üvegházat képez. Könnyű elképzelni ezen a meleg nyári napon, ha kiülünk egy üvegtető alá, amelyet süt a nap, akkor még inkább melegünk van, mint ha szabad levegőn lennénk. A széndioxidnak a légkörbe jutva az a sajátossága, hogy elnyeri a napsugarakat, de a visszaverődésüket megakadályozza. (17.20) Ez hétköznapi nyelven ennek az egész protokollnak és ennek a nagy, tudományos felkészültséggel előadott témának a lényege. Az ipari civilizációba beletartozik a széndioxid kibocsátása, amely azonban olyan méreteket ért el az elmúlt években, ami már veszélyezteti azt, hogy ezen a Földön élni tudjunk. Néhány nappal ezelőtt a Word Wildlife Foundation adott ki egy int erneten olvasható jelentést, amely azt mondja, hogy ha így folytatódnak a környezetpusztító trendek a Földön, akkor ötven év múlva élhetetlen lesz számunkra, úgyhogy más bolygóra kellene mind a 8 milliárdunknak települni. Ha az ilyen becslések talán kicsit túlzóak is, és lehet, hogy még 75 évig elélhetnénk ezen a Földön - és én ezzel biztos, hogy nem mennék túl ezen a korláton, tehát néhány évtizedig még, akik itt ülünk, úgyahogy megélhetnénk ezen a Földön , a jövő mégis azt kívánja, hogy változtassunk az okon a negatív folyamatokon, amelyek zajlanak. A Szocialista Párt úgy gondolja, hogy ez jellegzetesen olyan válasz a globalizációra, amelyet helyeselni kell. Kétfajta rossz válasz lehetséges. Az egyik egyfajta nemzeti bezárkózó, hisztérikus, ideologizáló v álasz a globalizációra, aminek sajnos Magyarországon is tanúi lehetünk; a másik pedig az, hogy nem törődünk azokkal a negatív folyamatokkal, amelyek zajlanak, csak és kizárólag az ipari fejlődésben, a profit megszerzésében gondolkodunk. A kiotói folyamat a zt jelenti, hogy az országok többsége józan észre térve összefogott a környezetszennyezés valamifajta mérséklésére, és mi ezt
