Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény részes felek konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott kiotói jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HEGYI GYULA, a környezetvédelmi bizottság előadója:
902 amellyel, mint említettem, teljes mértékben egyetértett - bár abban nem hangzott el az előző kormányra való semmiféle utalás. Elhangzott, írásban is m egkaptuk, hogy 1999 novembere végén az előző kormány egyetértett azzal, hogy csatlakozni kell, helyesebben akkor még ratifikálni kell az egyezményt. Ez a ratifikáció végül is '99ben nem következett be, most csatlakozni tudunk hozzá; ez a csatlakozás valób an fontos, nem kis dologról van szó. Ez indokolja talán azt, hogy nem a nemzetközi egyezmények szokásos tárgyalási rendjéről van szó, hiszen akkor egy formai előterjesztés után azonnali automatikus szavazást szoktunk végrehajtani - megtehetnénk ezt most is , mert az egyetértés megvan. Az volt az előterjesztés, és gondolom, a házvezetés szándéka is, hogy adjunk nagyobb súlyt ennek. Tulajdonképpen a külügyi bizottságban sem folytattunk érdemi vitát a kérdésről, mert egyetértés alakult ki ebben, de szavazást vé gül is elsősorban arról tartottunk, hogy legyene külön bizottsági előadó vagy nem, és végül úgy döntöttünk, hogy legyen. Nem szeretnék túl sokat rabolni az önök idejéből, de annyit talán érdemes elmondani, hogy a kérdésnek van egy nagyon éles szakmai vona tkozása, amely a környezetünk védelmét jelenti, s van egy nagyon éles gazdasági vonatkozása is. Azok az országok, amelyek vállalják a kibocsátás csökkentését, egyben vagy az ipari termelésük visszafogását, vagy az átalakítását vállalják - ez utóbbi pedig n em kis anyagi terhet jelent. Vagyis versenyelőny az, amiről beszélünk, és ezért érthető, hogy a világon megindult az emissziókereskedelem, ami tulajdonképpen a kisebb, anyagilag gyöngébb és termelésben elmaradottabb országoknak a tehetősebb, gazdagabb orsz ágok általi kihasználása. Ez nagyon helytelen, tisztességtelen magatartás, ami azt jelenti, hogy ezek az országok az önérdeket előtérbe helyezik a világ - tágabb értelemben vett - közös érdekével szemben. Én azt gondolom, hogy Magyarország ebben az ügyben tisztességes helyet foglal el. Azzal, hogy az Európai Unióhoz társult országokkal együtt mozogtunk az elmúlt években a tárgyalások során, külpolitikai téren is tőkéhez jutottunk - ez most már a harmadik elem, ami ennek az előterjesztésnek a hátterét képezi . Magyarország, az Európai Unió felé közeledve, egy 6 százalékos kibocsátási csökkentéssel közelíti az Unió által magára vállalt 8 százalékot, és majd ha újabb tárgyalási fordulóba jutunk, remélhetőleg már az Unión belül leszünk, és akkor kell esetleg tová bblépnünk; addig, a belépés pillanatáig automatikusan még nincs ilyen kötelezettségünk. Így tehát azt hiszem, hogy az előterjesztés kiegyensúlyozott, a nemzet és a világ hosszú távú érdekeit szolgálja, és aktuális külpolitikai céljainknak is megfelel, ezér t a külügyi bizottság nevében kérem annak támogatását. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Hegyi Gyulának, a környezetvédelmi bizottság előadójának, 5 perces időkeretben. HEGYI GYULA , a környezetvédelmi bizotts ág előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság július 4én, a hortobágyi kihelyezett ülésén tárgyalta meg a kiotói protokollhoz történő magyar csatlakozásról szóló országgyűlési határozati javaslatot. A véletlen úgy hozta, hogy mind az időpont, mind a helyszín jellegzetes volt; az időpont annyiban, hogy úgy gondolom, a tárgy: a környezet jövője, a globális felmelegedés mérséklése összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint az a belpolitikai botrány, amely éppen azon a napon Budapesten zajlott, noha a médiában a botrány természetesen mindig nagyobb súllyal jelenik meg, mint az emberiség és a földi élet jövőjét illető környezetvédelmi kérdések. És annyiban jellegzetes volt a helyszín is, hogy a Hortobágy mint tájegység többször megszenvedte az ember úgynevezett természetátalakító beavatkozását, kísérletét, és éppen azokban a napokban jártunk ott, amikor a legutóbbi tűz nyomát is megszemlélhettük. A bizottság ülésén, csakúgy, mint a külügyi bizottságban, mindenki egyetért ett abban, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását mérsékelni kell, és valóban helyes, hogy Magyarország annyi év után végre csatlakozik ahhoz az egyezményhez, amelynek az aláírója azért nem lehetett,
