Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak

2002. július 9 (15. szám) - Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény részes felek konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott kiotói jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZILI KATALIN (MSZP):

903 mert '99ben az előző kormány elmulasztotta az e

redeti aláíróként való csatlakozást ehhez a

szerződéshez. Azt mindenképpen tudni kell, tisztelt képviselőtársaim, elhangzott a bizottsági ülésen is, hogy az

Európai Unión belül minden tagállam részese ennek az egyezménynek, és az Európai Unió különös

jelen

tőséget tulajdonít annak, hogy a tagjelölt országok is csatlakozzanak a kiotói protokollhoz;

ebben az értelemben fontos, hogy erre sor kerül. Éppen azokban a napokban, amikor a bizottság ülést tartott, került a kezünkbe a dán elnökség

One Europe - Egy Euró

pa - című programja, amelyben a környezetvédelmi fejezeten belül a

legfontosabb rész a kiotói protokoll végrehajtása: a nem tagállamokat csatlakozásra buzdítja, a

tagállamokat arra, hogy a vállalásaikat teljesítsék; és megfogalmazza azt, ami reményeink sze

rint 2004től Magyarország számára is kötelező lesz, hogy az Európai Uniónak klímaügyekben

világméretekben vezető szerepet kell betöltenie. Ez annál inkább kívánatos, mert tudjuk, hogy az

Egyesült Államok jelenleg és sajnálatosan nem részese ennek az egyez

ménynek. Felmerült a bizottsági ülésen, amiről persze most már hiába beszélünk utólag, hogy az előző

kormány miért nem írta alá ezt a megállapodást 1999ben; a bizottsági ülésen ez felvetődött,

részletesebb vita nem folyt róla. Felvetődött viszont az, ami

nagyon fontos és kardinális kérdés, ahogy az előzőekben már

elhangzott, hogy minden ország számára meg van szabva egy kibocsátási bázis, ami fölé nem léphet:

ez az országok többségében általában a '90es bázis. Magyarország esetében ez a '8687es esztendő

k átlaga, ami a gazdasági rendszerváltozás előtt történt, amikor az ipari termelés nagyobb méretű volt,

mint jelenleg. (17.10) A bizottság ülésén többen felvetették, hogy ez azt jelenti: Magyarország tulajdonképpen

lényegesen több széndioxidot bocsáthat k

i, mint a hozzá hasonló fejlettségű országok. Azt

gondolom, a magyar gazdaság számára szerencsés, hogy ez a bázisév került kijelölésre,

környezetvédelem szempontjából természetesen vitatható. Hozzá kell tenni, hogy ha az Unió tagjai

leszünk, akkor mindenké

ppen folyamatosan csökkenteni kell az emissziót, a kibocsátást, tehát

előbbutóbb ez a vélt kár is mérséklődik. A bizottság arra kérte a minisztériumot, hogy adjon egy

úgynevezett emissziókatasztert, magyarán, egy adatsort a kibocsátásról nekünk, bizottság

i képviselőknek és természetesen mindenkinek, aki ebben a Házban foglalkozik ezzel, és azt is

megtudtuk, hogy háromévente nemzeti jelentés készül Magyarország teljesítéséről; éppen ezekben a

hónapokban folyik a véglegesítés, és ezt is minden képviselőtársa

m megismerheti. (Folyamatos zaj.) A televíziónézők nyilván figyelik ezt a vitát, az ő kedvükért szeretném elmondani, hogy a

hozzászólásokban az egyezmény részleteiről még el fogunk néhány gondolatot mondani, és

szeretném őket megnyugtatni, hogy nagyobb érd

eklődés él e téma iránt a magyar képviselőkben,

mint aminek most jelét látják itt a tévéközvetítésben sajnálatos módon.

(Tirts Tamás: Érdeklődünk

egyfolytában.) Bízom benne, hogy az egyetértés, amely a bizottsági ülésen megvalósult, a

szavazásnál is érvény

esül. A bizottság egyhangúlag általános vitára ajánlotta ezt az országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket.

(Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc)

: Tisztelt Országgyűlés! Most először az írásban elő

re jelentkezett felszólalóknak adom meg a

szót, tízperces időkeretben. Elsőként Szili Katalin elnök asszony az MSZP képviselőjeként szólal

meg. DR. SZILI KATALIN (MSZP)

: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nem tudom, tisztelt képviselőtársaim, tud

jáke önök azt, hogy az ipari forradalom óta az üvegházhatású gázok kibocsátása 30 százalékkal csökkent

a világon. Vagy tudjáke azt, hogy a csökkentés, amit ma a világ vállalt, mondhatjuk azt is, hogy