Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - Az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
83 (16.10) Ez az elvesztegetett négy év azt jelenti, hogy nem javult megfelelően a helyi bíróságok helyzete, nem lehetett úgy átcsoportosítani az ügyeket, a hatásköröket, hogy e bíróságokon komoly javulás következzen be, és a Legfelsőbb Bíróság helyzete szinte tragikus ma már. Olyan hatalmas nyomás nehezedik a Legfelsőbb Bíróságra, amely miatt szinte egyáltalán nem tud a valódi, igazi hivatásával f oglalkozni, nem tud sokkal többet tenni az egységes jogalkalmazás érdekében. Ezért is szükség volt erre az előttünk fekvő törvényjavaslatra, amely lehetővé teszi, hogy először jövő évben az országban három helyen létrejöjjenek az ítélőtáblák, létrejöjjenek a fellebbviteli főügyészségek, valóban előrelépés történjen ezen a nagyon fontos területen. Ez fontos azért is, mert már az Európai Unió országjelentései is több alkalommal kifejezték aggályaikat, és reményeink szerint hamarosan a magyar bíróságoknak az e urópai szabályok alapján is kell majd dönteniük, de még fontosabb a magyar jogkereső polgárok érdekében, hogy az a hatalmas munkateher, amely a helyi bíróságokra hárul, valóban enyhüljön, hogy az ő helyzetükön javítani lehessen, és fontos azért is, hogy a Legfelsőbb Bíróságra háruló hatalmas nyomás enyhüljön. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azzal kezdtem, hogy nagy örömmel olvastam ezt a törvényjavaslatot, és azt is elmondtam, pici elégtételt is érzek. Ez persze kevésbé fontos, és talán kevésbé fonto s az a szerep, amit én betölthettem ennek a reformnak a kialakítása során. Sokkal fontosabb az, hogy nagyon sok szakember, az igazságszolgáltatásban dolgozók, bírák, ügyészek is részt vettek ezeknek a nagyon fontos törvényeknek az előkészítésében, sokat se gítettek abban, hogy ezek valóban hasznos, jó törvények legyenek. Ha már arról szólok, hogy ki mindenki vett részt e törvények előkészítésében, engedjék meg, hogy egy nevet még megemlítsek. Vastagh Pál akkori igazságügyminiszter terjeszthette be az akkori Országgyűlés elé 1997ben ezeket a törvényeket, és úgy gondolom, hogy az ő neve elválaszthatatlanná vált a magyar igazságszolgáltatás reformjától. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgy űlés! Megadom a szót Isépy Tamásnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. DR. ISÉPY TAMÁS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselőségünk sorá n most negyedik alkalommal találkozunk az ítélőtábla ügyével, és így merész állítás lenne annak bármilyen feltételezése, hogy ebben az ügyben valaki újat, meglepőt, sőt egyenesen forradalmit tudna mondani. A vitát egyébként szigorúan és megkerülhetetlenül behatárolják: az alkotmány, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény kötelező rendelkezése, az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség előidézését megállapító és az alkotmányellenes helyzet 2002. december 31éig tört énő megszüntetésére felhívó határozata, végül a négyszintű bírósági rendszer kialakítására irányuló célszerűségi és eljárásjogi szempontok. A vita valójában tehát csak arról szólhat, hogy hány táblabíróság felállítását mikor és hol igényli az állampolgárok felhőtlen boldogsága, ha a táblabíróság egyáltalán nevesítve szerepel az ilyen boldogság, kívánságlistán, és ha az élet és a jogszabályok között ellentmondás mutatkozik, akkor vajon feltétlenül az életet kelle megerőszakolni, és a kezét, lábát levágva, megcsonkítva belekényszeríteni a jogszabály merev Prokrusztészágyába, vagy inkább a jogszabályt kell az élethez igazítva rugalmasan megváltoztatni és módosítani. A történet 1997ben kezdődött, amikor a jelenlegi kormánykoalíció a kétharmados parlamenti tö bbséggel rendelkezett, és így, valljuk be őszintén, az ellenvélemények egyszerű félresöprésével szinte akadálytalanul hozzáláthatott az igazságügyi reform című és - azért engedjék meg ennek használatát - néhány jogi rémtörténeti elemet is tartalmazó elképz elései elszánt megvalósításához. Ez
