Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - A családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
151 Öné a szó, képviselő asszony. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Enged jék meg, hogy úgy kezdjem a felszólalásomat, hogy reagálok Mátrai Mártának arra a sommás kijelentésére, miszerint ezt az országgyűlési határozati javaslatot álságosnak tartotta. Nos, nekem az álságosságról más a véleményem. Én álságosnak azt tartom, amikor a Fidesz részéről hallom azokat a kijelentéseket, hogy minden család egyformán fontos, hogy mennyi mindent csinált a családok érdekében az előző négy évben a kormány. (Babák Mihály: Ez igaz.) Igaz, csak nem mindegyikért. Igaz, sokat adott a kormány bizony os családoknak, de éppen a szegény családokra nem gondolt. Következésképp azt hiszem, hogy ennek az országgyűlési határozatnak a kapcsán arról vitát nyitni, hogy mi is az álságos viselkedés, talán nem kellene. De nem tudom megállni, hogy a beszédem jelentő s részét magam is ne azzal a szemléletbeli különbséggel, annak a szemléletbeli különbségnek a felvázolásával kezdjem, ami kiderült a bizottsági vitában is. Sajnos, igen éles, igen maró vita zajlott közöttünk. Szeretnék idézni az ezen a bizottsági ülésen el hangzott hozzászólásból. Mátrai Márta úgy fogalmazott: "A munkahelyteremtési programból kiindulva lehetne eljutni addig, hogy azokat a rászorult embereket, akik hátrányos helyzetben vannak, hogyan tudjuk visszavezetni - ez a kedvenc kifejezése a Fidesznek - visszavezetni a munka világába, hogyan tudjuk őket olyan helyzetbe hozni, hogy ők igenis dolgozzanak (Babák Mihály: Vissza kell vezetni őket.), és a keresményükből legalább megpróbálják törleszteni azt a felhalmozott hátralékot, amit eddig összehoztak." Fideszes képviselőtársaim most is bólogatnak. Pedig hát ebből a mondatból derül ki legpregnánsabban, hogy kizárólag abban gondolkodnak, hogy az az ember jut bajba, aki nem dolgozik, aki lusta. Az a megoldás, hogy visszavezetjük őt a munka világába, majd d olgozik. (Babák Mihály közbeszól.) De, erről van szó, erről van szó! Pedig az országgyűlési határozati javaslat sem az önkényes lakásfoglalókat nem említi, sem azt a ténykörülményt, hogy nagyon sok munkanélküli kerül olyan helyzetbe, olyan helyzetközelbe, hogy a kilakoltatás veszélye fenyegeti. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok család van Magyarországon, ahol dolgoznak, egyik vagy mindkét szülő dolgozik, de olyan kevés a jövedelme, hogy abból tisztességesen a családját eltartani, tisztességesen a gyerek eket megetetni, és még a rezsit is fizetni nem tudja. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon markáns szemléletbeli különbség közöttünk. (Babák Mihály közbeszól. - Az elnök csenget.) Nem kellett volna visszanyúlnom a bizottsági ülés jegyzőkönyvéig, hiszen az előb b a pulpitusról mondott hasonlókat Mátrai Márta. Említette, hogy vannak válsághelyzetben lévő családok, akik önhibájukon kívül kerülnek bajba, és akkor azok érdemesek a segítségnyújtásra, rajtuk lehet segíteni. Emellett említette, hogy vannak olyan családo k, amelyek nem tudnak gazdálkodni, gazdálkodási hiányosságaik miatt, önhibájukból kerülnek bajba. Velük kapcsolatban igazából jó megoldások nincsenek, meg kell őket tanítani. Nem gondolom, hogy egy kormánynak ilyen típusú feladatai lennének. Azt gondolom, hogy ebben a Házban méltatlanul kevésszer esik szó a legszegényebbekről, méltatlanul kevésszer esik szó a hajléktalanokról, és amikor én teljes jóindulattal, jó szándékkal aláírója vagyok ennek az országgyűlési határozati javaslatnak, akkor nem gondoltam, hogy ilyen viták keletkeznek belőle. Hiszen Mátrai Márta itt fölsorolta, hogy vannak vizsgálatok, ismerhetnénk, bennünk van a hiba, ha nem ismerünk ilyen vizsgálati adatokat. Azt is mondta, hogy elmehetnénk a csepeli polgármesterhez tájékozódni, hogy mi új ság Csepelen s a többi. Pont az a különbség, hogy az ember magánemberként elkezd érdeklődni, vagy akár képviselőként, mindegy, vagy itt a Parlament falai között tárgyal súlyának megfelelően egy témát. Én ezt különbségnek érzékelem. Azért tartom fontosnak a z országgyűlési határozati javaslatunkat, mert igen, ez feladatot fogalmaz meg a kormánynak, feladatot rövid határidővel, hogy tudniillik tárja föl a tényleges
