Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - A családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
152 helyzetet. Ha tetszik, diagnózist szeretnénk látni. Feladatot fogalmaz meg, hogy tegyen mellé kö ltségszámítást, lássuk világosan, hogy mennyibe kerül egy hajléktalan ember ellátása, ha tetszik, az államnak, mennyibe kerülnek a gyerekek, akiket ki kell emelni a családból. És utána fogalmazzon meg javaslatot a terápiára; illetve ezzel párhuzamosan teki ntse át az európai uniós tapasztalatokat, gyakorlatot, hátha lehet onnan jó ötleteket, jó megoldási javaslatokat meríteni, hogy kezelni lehessen ezt a problémát. (21.30) Tényleg rossz ízű a szám, hogy egy ilyen jó szándékú javaslatról - amivel kapcsolatban tulajdonképpen időnként még találkoznak is a gondolatok - miért ilyen stílusban kell a Házban vitatkozni, hogy miért utasítja el a jelenlegi ellenzék, hogy egy ilyen munkát a kormány elvégezzen, hogy egy ilyen munkára a parlament, a képviselők felhatalmaz ást vagy rendelést adjanak, ha tetszik, a kormánynak. Tisztelt Képviselőtársaim! Időről időre drámai helyzetek állnak elő kilakoltatások kapcsán. Ezeket a drámai helyzeteket sokan jobbára csak újságon keresztül olvassák. Azt gondolom, hogy ilyen drámai hel yzetek vidéken, egészen kis településeken gyakorlatilag nem fordulnak elő, de városban igen - vidéken is , és minél nagyobb város, annál gyakrabban és annál tömegesebben. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, ebben az országgyűlési határozati javaslatban po nt az a cél fogalmazódott meg, hogy olyan kérdésről van szó, ahol az önkormányzat tulajdonosi jogait és a család védelmével kapcsolatos jogokat kellene tudni egyeztetni. Hiszen ezek konfliktusba kerülnek egymással minden kilakoltatási szituációban! Azt gon dolom, az önkormányzatok érdekeit is szolgáljuk akkor, amikor erre felhívjuk a parlamenten keresztül a kormány figyelmét. Mátrai Mártának még volt olyan megjegyzése is, hogy miért nem hajléktalanellátásra vagy adósságkezelésre fordították azokat a források at az önkormányzatok, amelyek egyébként adva vannak számukra. Például azért nem, mert rendkívül szűkös az önkormányzatok forrása. Például azért szűkös, mert a Fideszkormány rendkívül szűkmarkúan kezelte az önkormányzatok támogatásának a kérdését. Én azt g ondolom, ez olyan konfliktus, amelynek a feloldására van mód, de amihez az önkormányzatoknak is segítséget kell nyújtani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces időkeretben megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony. DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ismét sok minden elha ngzott. Azért engedje meg, képviselő asszony: 1990 óta, a demokratikus jogállam kialakulása óta tizenkét év eltelt. Az önkormányzatok felelősségük teljes tudatában végzik feladatukat, egy kilakoltatás tekintetében pedig különösen nagy körültekintéssel, ez lehet Budapest vagy lehet kisváros, vagy akár egy egészen kis település az országban. Akkor fordulnak ehhez az utolsó lehetőséghez az önkormányzatok, amikor már minden lehetőséget, a jog minden eszközét kihasználták, és semmi más megoldást nem találnak. Te hát én ezt az önkormányzatok védelmében mondom. Ami pedig az önkormányzatok szűkre szabott költségvetési lehetőségét illeti: ha önök a gázközművagyont kifizették volna '94 és '98 között, képviselő asszony, akkor az önkormányzatok nem lettek volna olyan neh éz helyzetben, amit szintén az Orbánkormánynak kellett teljesíteni, hogy végre megkapják azt a jogos járandóságukat, amelyből tervezni tudnak, és amelyből nagyon sok mindent meg tudtak oldani az önkormányzatok. Ezenkívül el kell mondjam azt is, kaptam oly an kritikát, hogy nagyon kevés a bér. Valóban kevés a bér, mi is sokkal többet szerettünk volna, de ebben az elmúlt négy évben nagyon sok minden történt. 1998at megelőzően én soha nem hallottam egyetlen akkori ellenzéki képviselő szájából,
