Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
114 Nem nagyon lényeges kérdés, talá n nem szabadna belőle politikai ügyet csinálni, de hozzá vagyunk szokva, hogy mindenből az lesz, a tanév rendjének szabályozása. Abszurd helyzetnek tartom szülőként is, két iskolás gyerek szülőjeként is, hogy különböző időpontokban kezdődik az iskolákban a tanév. Elfogadhatatlannak, zavarosnak, áttekinthetetlennek, kezelhetetlennek tartom azt a helyzetet, amibe a családok kerültek, pusztán azért, mert az oktatáspolitika képtelen belátni - közben folyamatosan a rendről dumál , hogy a normális működésnek van nak olyan alapszabályai, amelyek például azt jelentik, hogy egyszerre kezdődik el az iskola, és egyszerre végződik. Nem gondolom, hogy a túlterheltség a 184 vagy a 185 napon múlik. Nem gondolom, hogy ha esetleg az egyik évben 183, a másik évben 186 napos a z iskola, mert ugye nagyjából ekkora eltérésekben lehet gondolkodni, hiszen kiegyenlíti a két folyamat egymást, ettől valami fantasztikus túlterheltség lenne a gyerekekre rányomva, nem itt van a kulcs. A kulcs az - és erre vissza kell majd térnünk, és őssz el mi vissza fogunk térni , hogyan lehet az oktatáspolitikának ténylegesen csökkentenie az iskolai tananyagot, hogyan lehet a gyerekeket felszabadítani az alól a nyomás alól, amely alá önök újból odavitték őket, amely lehetetlenné teszi ma egy személyközp ontú, gyerekbarát, a tényleges esélyegyenlőséget biztosító iskolarendszer kialakítását. Ez az első lépés, kis lépés errefelé, fontos gesztus a pedagógustársadalom irányába és a gyerekek irányába is, azt gondolom; ezeket a lépéseket mi folytatni fogjuk akko r is, ha önök nem akarják, és akkor is, ha vannak olyan pontok benne, amiket támogatnak. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Karsai Péternek, az MDFképviselőcsoport nevében felszól alni kívánó képviselőnek. KARSAI PÉTER , az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében az előttünk fekvő T/108. számú törvényjavaslattal kapcsolatos véleményünket szeret ném megosztani önökkel, és természetesen a televízió- és rádióközvetítést esetleg még nyomon követő honpolgárainkkal. A törvényjavaslat a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításával igyekszik teljesíteni a kormányprogramban megismert közokta tási elképzeléseket, nevezetesen: "A kormány - úgymond - biztonságos és kiszámítható viszonyokat teremt az óvodákban, iskolákban. Megszünteti a kerettantervek monopolhelyzetét és kötelező jellegét." Azaz úgy is értelmezhetjük ezt a mondatot, hogy a keretta ntervek és az erre épülő helyi tantervek kötelező volta miatt volna ma bizonytalanság, és kiszámíthatatlanság a közoktatás világában. Állítja ezt annak ellenére, hogy az iskolák száz százalékában a pedagógiai program részeként, pontosan definiált módon, az első osztálytól a tizenkettedikig minden tantárgy a helyén van, évfolyamonkénti követelményrendszerével biztosítja az átjárhatóságot, magyarán, az iskolaváltást, és az egyes tantárgyakat, hála istennek, nem tantárgyi blokkokban tanítjuk, megkönnyítve ezze l a szülők eligazodását is a tantárgyak rendszerében. Az előbbiekből tehát nyilvánvalóan következik, hogy a mostani törvénymódosítást nem a biztonság és a kiszámíthatóság hiánya indukálja, hanem az a liberális oktatásirányítási modell, amely a kerettanterv ek és a helyi tantervek tekintetében egyetlen fix pontot jelöl csak meg: a közös kimeneti követelményeket. A javaslatból ezért is nem derül ki egyértelműen, hogy az iskolai tanulmányok befejezéséig mindvégig teljesíteni kelle az évfolyamokra lebontható ak tuális követelményeket, vagy elég csak a tanulmányok végére, azaz az alapvizsgára, illetve az érettségi vizsgára teljesíteni. (18.40) Ennek a szabályozási modellnek súlyos következményei lehetnek, így először is: az iskolák átjárhatósága soha nem látott m értékben csökkenhet. Ezt pedig úgy értjük, hogy ma, amikor a
