Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HORN GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
113 parlamentben vagy az újságíróknak eldadogott vagy hosszasan elmesélt politikai szlogenné, luftballonná váljon, mint ahogy egyébiránt az előző négy évben vált. Sokat beszél a Fidesz az esélyegyenlőtlenség csökkentéséről, és elfelejti, hogy mind a szociálpolitikájában, mind az iskolapolitikájában az ellenkezőjét csinálta: az elmúlt négy évben nőtt a különbség iskola és iskola között, miközben a közoktatáspolitika folyamatosan az ellenkezőjét mondta. Jobban szétnyílt az olló '98hoz képest 2002re a falusi kisiskolák és a városi iskolák között - azért ezzel szembe kellene nézni, semmi nem történt ennek érdekében! Hétezer gyerekkel kevesebb érettségizett 2002ben, mint 1998ban - nem történt meg a középiskola expanziója. Ezek azok a lépések, amelyek segítettek volna azon, hogy Magy arországon ténylegesen csökkenjen az esélykülönbség - ez egyáltalán nem történt meg. Romlott a helyzet minden szempontból. Az előző oktatáspolitika nem segítette, hanem gátolta az esélykülönbségek csökkentését. Lehet minket, szoktak volt önök minket hazaár ulónak és az elit elkötelezettjének gondolni, mondani, nem gondolom, hogy ezen dolgoznánk; nem értünk egyet alapvető oktatásfilozófiai kérdésekben. Nem gondolom, hogy minket ebben az elit valamiféle elkötelezett védelme hajtana, hiszen akkor nekünk azt kel lene csinálnunk, amit önök mondanak, mert az elit gimnáziumok ennek a feladatnak ma megfelelnek, oda be tudjuk tenni azokat a gyerekeket, akikre mi önök szerint hajtunk, ehhez nem kellene ilyen lépéseket tenni, amik ebben a törvénytervezetben, vagy a kormá nyprogramban le vannak fektetve. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez egy kompromisszumos lépés, hiszen nem azt mondjuk, hogy a kerettanterv teljes egészében megszűnik mint szabályozó eszköz, azt mondjuk, hogy nem a miniszter engedélyétől függ az, ha valaki el akar térni ettől a nagy formátumú közoktatási dokumentumtól. Az iskolának, a felnőtt embereknek, a helyi társadalomnak joga van eltérni ettől, nem kell ehhez a miniszternél engedélyért kuncsorogni, miközben, még egyszer mondom, a szabályozás ott van a ren dszerben, mind a kerettanterv követelményei, mind pedig a NAT vonatkozásában. Nagyon röviden szeretnék még két kérdésre rátérni, az egyik az óraszámemelés. Itt is szép játék történt a szavakkal, miközben be volt ígérve a pedagógusoknak egy 20 százalékos bé remelés, ehhez képest volt egy 10 százalékos óraszámemelés. Lehet ezt csűrnicsavarni, lehet erre azt mondani, hogy itt tulajdonképpen arról van szó, hogy új feladatok vannak, és ezekhez a feladatokhoz akarunk pedagógusokat megnyerni, de akkor a pénzt is o da kell tenni; akkor azt kell mondani, hogy mi ténylegesen nem emeltük a pedagógusok bérét, hanem pluszfeladatot rendeltünk az iskola mellé, és úgy illik ilyenkor, hogy az ember azt mondja, hogy a pluszfeladathoz pluszpénzt is rendelünk, akkor ez rendben v an, ezen el lehet gondolkodni. Egyébként én itt is egy kicsit jobban bíznék a helyi társadalomban és az iskolákban. Ha van erre pénzük, akkor ők fognak korrepetálást, felzárkóztatást, tehetséggondozást csinálni, mert nem hülyék, nem azért ülnek ott az isko lában, hogy ne segítsenek a gyerekeiknek, igenis csak békén kell őket hagyni és finanszírozni kell őket, akkor a dolog működik, nem kell ehhez kötelező óraszámemelés. Ha például az önkormányzatok nem kerültek volna az elmúlt négy évben minden évben rosszab b helyzetbe, mint az előzőben, akkor sokkal inkább tudtak volna különórákra, szakkörökre, korrepetálásra, felzárkóztatásra pénzt adni, mert ez az érdekük; sokkal jobban tudják, hogy mire van szüksége egy iskolának, mint ahogy önök gondolják, hogy tudják ak ár a Szalay utcából, akár a parlamenti patkóból néhányan, akik itt maradnak egyegy ilyen vitára. Azt gondolom tehát, hogy az óraszám emelésének az eltörlése nemcsak a pedagógustársadalom felé egyfajta gesztus, és az önkormányzatok számára egy lehetőség, h anem annak a lehetőségét is tartalmazza, hogy ha a továbbiakban - és ennek mi neki szeretnénk futni a 2003as költségvetés kapcsán - ténylegesen többletfeladatokat szeretnénk az iskolákhoz odarendelni a felzárkóztatás, az esélykülönbségek csökkentése érdek ében, akkor emellé normatív módon oda kell helyezni a forrásokat is, és akkor ez a dolog rendben van. Ilyen javaslatokat lehet tenni, ha erre megvan a mozgástér, azt gondolom, örömmel el lehet ezeket fogadni.
