Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 16 (16. szám) - Magyar Köztársasági kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
1060 miniszterelnök és mártírtársai emlékének törvénybe iktatásáról. 1. § Az Országgyűlés Nagy Imre, '58ban mártírhalált halt magyar miniszterelnök és mártí rtársai emlékét törvényben örökíti meg. Elfogadtuk ugyanis az ön javaslatát. Így szól a törvény. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Salamon László képviselő úrn ak, a FideszMagyar Polgári Párt részéről. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ami a kitüntetések lehetséges számát illeti, én elvi állásfoglalásomat vagy álláspontomat mondom csak, függetlenül attól, hogy egyébként a törvénnyel kapcsol atban mi a véleményem: azt gondolom, hogy minél kevesebb a kitüntetések száma, annál nagyobb a kitüntetés rangja. Ami pedig azt illeti, hogy mi volt a kérdés az elmúlt ciklusban a Nagy Imretörvénnyel kapcsolatban, akkor is az fogalmazódott meg az ellenzék részéről, hogy önigazoló célú felhasználását Nagy Imre nevének nem tudja támogatni. 1956. október 23a, a 23ai forradalom és szabadságharc emlékének törvénybe iktatása kapcsán 1990ben pedig - mint akkor ennek a Háznak a tagja mondom - az volt a történés lényege, végül is abban értettünk egyet, hogy egy olyan forradalom és szabadságharc eseményének a törvénybe iktatásakor, amely mintegy kétezer magyar halottat követelt a harcokban és mintegy háromszáz kivégzettet a megtorlás során, nem helyénvaló bárki ne vének is a kiemelése. Ez nem Nagy Imre személyével szemben szólt, hanem ezt a fajta, a halálban, az önfeláldozásban egyenlővé váló emberek közös tiszteletét kívánta kifejezni. Egyébiránt nem terjesztett elő akkor a Szocialista Párt olyan módosító javaslato t, hogy vegyük be Nagy Imre nevét, és jól emlékszem, néhány szavazatot leszámítva, az Országgyűlés egyhangúlag fogadta el ezt a törvényt, úgy, ahogy van. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Megadom a szót kétperces felszólalásra Szabó Zoltá nnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon! DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Bár tényleg nem nagyon látom, hogy a részletes vitában az itt elhangzott érvek hogyan keverednek, de ha már Mátrai Márta volt szíves arcpirító nak nevezni azt, amit Szekeres Imre államtitkár úr mondott, azért hadd mondjam, hogy Szekeres államtitkár úr nem azt mondta, hogy a kormánynak van adóssága, hanem hogy a Magyar Köztársaságnak van adóssága Nagy Imre iránt; annak a Magyar Köztársaságnak, ame ly jónak látta legitimációja forrásaként mindenekelőtt az 1956os forradalmat és szabadságharcot megjelölni. ELNÖK (Mandur László) : Képviselő úr, parancsoljon a tárgyra térni, figyelmeztetem! DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Elnök úr, én azt hiszem, hogy legalább annyira a tárgynál vagyok, mint az ebben a Házban elhangzott előző tíz felszólalásból hét. Én azt gondolom, az az arcpirító, hogy Nagy Imréről megemlékezni, Nagy Imréről kitüntetést elnevezni akkor, amikor Magyarorszá gon a jobboldal van hatalmon, azért nem lehet, mert a jobboldal ezt nem akarja, amikor a baloldal van hatalmon, akkor azért nem lehet, mert a jobboldal szerint erre a baloldal nem méltó. Én azt hiszem, hogy ezt a játékot be lehetne fejezni, ki kellene mond ani: önöknek kényelmetlen Nagy Imre, mert Nagy Imre a maga baloldaliságával, kommunista hitvallásával a legfőbb szimbolikus akadály arra nézve, hogy önök az 1956os forradalmat és szabadságharcot ki tudják sajátítani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
