Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 12 (8. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz):
470 (Vincze Lászlót a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.) Ugyancsak nem világos, mi indokolja azt, hogy az alapvetően a főtisztviselők státusát újraszabályozó javaslat mintegy árukapcsolásként a hivatal feladatkörét is bővíteni kívánja, méghozzá egy olyan feladattal, a meglehetősen általánosan és ezért jogbizonytalanságra okot adóan meghatározott közigazgatásszervezés feladatával, amely a hivatal jelenlegi homogén szakmai profiljától teljesen idegen, és amelyet a Belügyminisztérium a jelenlegi miniszteriális struktúrájában kitűnően ellát. Nem világos az előterjesztés alapj án, milyen hatékonyságnövekedést eredményezne az, ha ezt az általános feladatot a közszféra százezres nagyságrendű, éppen annak legérzékenyebb adatait, a vagyonnyilatkozatait kezelő, archiváló, ellenőrző, speciális szakfeladatot teljesítő szervezet látná e l a jövőben. A jelen törvényjavaslat érinti továbbá a Ktv., illetve a Hszt. módosításával tavaly július 1jével a köztisztviselői életpálya bevezetésével egyidejűleg létrejött másik jogintézményét, a főtisztviselők és a központi tisztek jogállását is. A kö ztisztviselői életpályát azért hangsúlyozom, mert a főtisztviselői és a központi tiszti kinevezést a tavaly elfogadott törvény az életpálya részének, a szakmai előmenetel csúcsának tekinti. Meggyőződésem, hogy a főtisztviselők és a központi tisztek szakmai elfogadottságukat és megbecsülésüket elsősorban éppen azzal érdemelhetik ki, hogy a törvényben meghatározott stratégiai céloknak megfelelően a rájuk bízott feladatokat a mindenkori vezetés által megszabott keretek között lelkiismerettel, legjobb szakmai t udásuk szerint lege artis és nem utolsósorban eredményesen végzik. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi tevékenységükkel a gyakorlatban kell bizonyítaniuk alkalmasságukat. Ahhoz azonban, hogy erről megalapozott ítéletet tudjunk alkotni, elegendő időnek kell e ltelni. Úgy gondolom, hogy a jogintézmény bevezetése óta eltelt mintegy 11 hónap, illetve a kinevezések óta eltelt mindösszesen alig egykét hónap tapasztalata semmiképpen nem adhatott szakmai alapot arra, hogy pálcát törhessünk az új jogintézmény és a kin evezett szakemberek felett, hiszen utóbbiaknak még nemhogy képességeik bizonyítására, de a számukra megfogalmazott feladatok áttekintésére sem lehetett érdemben idejük. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat indoklásából az a nyilvánvalóan helyes kormány zati szándék olvasható ki, hogy a jelen módosítás az úgynevezett szakmai alapfeltételek meghatározásával magasan képzett, tapasztalt elitcsapattá kívánja formálni a főtisztviselői, központi tiszti kart. Ez rendjén is volna. Másfelől azonban nem lehet kíván atos, hogy a kiválasztás teljesen formalizált volta merevvé, zárttá, rugalmatlanná, az új iránt kevéssé fogékonnyá tegye a főtisztviselői kart. A közigazgatási gyakorlat, a közigazgatási szakvizsga feltétele ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy a közi gazgatás kizárólag saját állományából fogja tudni kinevelni saját szakmai elitjét, és így például a privát szférából érkező friss, más szemléletet hozó szakemberek eleve lépéshátrányba kerülhetnek. Ismerve a közigazgatás helyzetét, elmondhatjuk, hogy soha nem volt nagyobb szükség a versenyszférában megszerezhető korszerű menedzsmentismeretek átvételére, mint most, a közszféra teljes megújulásakor, gyökeres szervezeti és működési reformjakor. A törvényjavaslat ennek a folyamatnak kíván adminisztratív gátat s zabni azzal, hogy normatív és némiképp talán úgy is fogalmazhatnék, diszkriminatív jelleggel csak közigazgatásban teljesíthető feltételeket határoz meg, s nem általában szakmai gyakorlatról beszél. Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a törvényjavaslat minőségére rányomja a bélyegét a lázas kapkodás, a megalapozatlanság, az ötletszerűség, az előző ciklus alatt létrejött új jogintézményekkel való, szakmailag egyáltalán nem indokolható "csakazértis" attitűdöt mutató szakítás szándéka.
