Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 12 (8. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF):
468 értelmezhető, hogy a megalakult új kormány az egyik elsődleges feladatai közé sorolta, hogy a főtisztviselői, főtiszti intézmény megtartását deklaráló törvényjavaslatot nyújtson be arra hivatkozással, hogy a kormányprogram kiemelt célkitűzésnek határozta meg a köztisztviselői tevékenység szakmai presztízsének növelését, illetőleg erősítését . Nehezen értelmezhető, hogy a kormányprogram ezen célkitűzése, úgy tűnik, nem terjed ki a közigazgatás személyi állományának egészére, hanem ebből egyedül a főtisztviselői, főtiszti kart emeli ki. Magától adódik a kérdés, hogy ezek szerint 300, illetve 15 0 fő az a személyi állomány, amelyen a szakmai presztízs múlik. Nehezen elfogadható indok, hogy azért kell azonnal rendezni ennek az állománynak a jogviszonyát és helyzetét, hogy ezáltal megszűnjön a politikai kinevezés lehetősége, hiszen a jogállamiság el véből adódóan a törvényjavaslat új szabályozása nem terjed ki az eddig kinevezett főtisztviselői, főtiszti karra. Így gyakorlatilag az a kormányzati vélemény, hogy az előző kormány klientúra építésére használta ezt az intézményt, a jelenlegi törvényjavasla ttal nem orvosolható. Miért tehát ez a sietség? Ha komolyan vesszük a kormányprogram már említett célkitűzéseit, nem az lennee a felelős kormányzati magatartás, hogy átfogóan és ismételten végiggondolja a korszerű közszolgálati rendszer felépítésének fela datait, a jelenlegi törvényi szabályozás anomáliáit, és átfogó, koherens törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, amely valóban alkalmas lenne a kor követelményeinek megfelelő, közszolgálati személyi állomány megteremtésére? Csak említeni szeretnék néhá ny olyan problémát, amely a jelenlegi törvényi szabályozáshoz képest változatlanul megoldatlan, illetve vitatható. Ilyen például a teljesítményértékelés és mérés, ami az elmúlt egy évben számos gyakorlati kérdést vetett fel. Megítélésem szerint nem megold ott a teljesítmény mérhetőségének tartalma, módszertana; a teljesítménykövetelmények meghatározása a közigazgatási szervektől érkező információk szerint eléggé formális. Ugyanez mondható a teljesítménykövetelmények alapját képező célokról. Bizonyára számos megalapozott, a jelenlegi szabályozás módosítását, precízebbé tételét célzó javaslat érkezne e tárgykörben. Vagy említhetném tovább élő problémaként a vagyonnyilatkozat kérdését, amely a bevezetése óta is változatlanul vitatott, és önkormányzati körben pé ldául számos értelmezési kérdést vet fel, és meglepőnek is nevezhető helyi megoldások születtek például a vagyonnyilatkozat tételére kötelezettek körének meghatározásáról. Maradva az önkormányzati közszolgálat kérdéskörénél, jelenleg sem jutott nyugvópontr a az a politikai és szakmai vita, amely arról folyik, hogy indokolatlan a megkülönböztetés az állami és az önkormányzati köztisztviselők illetményrendszere között, mint például hogy meghatározott esetekben nem állapítható meg az önkormányzati köztisztvisel ők számára illetménykiegészítés, vagy nem garantált ugyanaz az illetményrendszer és juttatás az önkormányzati köztisztviselők számára, mint az állami köztisztviselők számára. Holott ha egyetértünk az egységes közszolgálat elvével, ha elfogadjuk és természe tesnek tartjuk, hogy a településen dolgozó köztisztviselővel szemben ugyanazok a követelmények érvényesek, mint az állami köztisztviselővel szemben, akkor ez a differenciálás nehezen indokolható. Hosszan sorolhatnám még azokat a kérdéseket, amelyek a közsz olgálati törvények felülvizsgálatát, korrekcióját indokolnák; sajnálattal kell megállapítanom, hogy jelenleg erről nem folytatható vita, hiszen a kormány, úgy tűnik, ezeket a kérdéseket jelenleg nem tekinti fontosnak. Pedig a korszerű, az Unióhoz alkalmazk odni képes közigazgatás nem teremthető meg jól fizetett, sokoldalúan képzett, az állami és társadalmi feladatokat ismerő és azokat értő módon kezelő közszolgálati személyi állomány nélkül. Szívesebben gondolkodnánk együtt a kormányzattal e feladat megoldás áról, semmint arról, hogy az esetleg jelenleg üres főtisztviselői, főtiszti álláshelyekre a miniszterelnök milyen szabályok szerint nevezzen ki új pályázókat. Tisztelt Miniszter Asszony! Én végigolvastam az ön hozzászólásait, a köztisztviselői vita során e lmondott véleményét, hozzászólásait, szép vastag anyagot gyűjtöttem össze. A tegnap délutáni olvasmányaim közül nagyon érdekes volt visszatekinteni a néhány hónappal ezelőtti elmélkedésre és gondolkodásra, amiben számos nagyon jó javaslat szerepelt, amelyb en számos olyan kérdést vetett