Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
397 A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kormány tagjai és az államtitkárok j ogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/65. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/65/2. számon kapták kézhez. Megadom a szót Hankó Far agó Miklós igazságügyi minisztériumi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisz telt Országgyűlés! Az új kormány felállása szükségessé teszi a kormányzati szerkezetnek a kormányzati célokhoz igazítását, az optimális megoldások kialakítását, a választók akaratát szolgáló kormányzás szervezeti feltételeinek megteremtése érdekében. Ennek részben szervezetalakítási, szervezési jellegű következményei vannak, részben azonban szükséges egyes kormányzati tisztségekhez tapadó jogállási kérdések újraszabályozása is. Az Országgyűléshez beterjesztett törvényjavaslat ez utóbbi körbe tartozik. A kor mány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló T/65. számú törvényjavaslat három lényeges kérdésben hoz változást. Egyrészt egy 1998as törvénymódosítás folytán a törvény hatályos szövege - az előző kormány sajátos működéséből fakadó problémák kezelése érdekében - lehetővé tette, hogy a minisztert a kormány ülésén ne csak a politikai államtitkár helyettesíthesse, hanem ez utóbbi akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár is részt veh essen a kormány ülésén, tanácskozási joggal. Ugyanezt a jogot biztosította a törvény a tárca nélküli miniszter hivatala vezetőjének is. Ez a megoldás, bár gyakorlati szempontok szerint ésszerűnek tűnik, mégis egy sajnálatos lépést tett a politikai és a sza kmai tisztségek összemosása felé. A kormány ugyanis mint politikai döntéshozó testület, a közigazgatás által előkészített szakmai javaslatokat mérlegelve politikai döntéseket hoz. A közigazgatási államtitkár ezzel szemben a kormány ülését megelőző utolsó, legmagasabb szintű szakmai előkészítő fórum, a közigazgatási államtitkári értekezlet résztvevője, ahol bármely szakmai szempont felvethető. A kormány ülésén viszont - a dolog természeténél fogva - már a politikai szempontok dominálnak, így a közigazgatási államtitkár részvétele a kormány ülésén a kompetenciák nemkívánatos összekeveredését eredményezheti. A szóban forgó megoldás politikai felelősséget ró a közigazgatási államtitkárra, amely nem fér össze a közigazgatási államtitkári funkció szakmai jellegéve l. A módosítás ezért megszünteti ezt a lehetőséget, és azt rögzíti, hogy a minisztert a kormány ülésén a politikai államtitkár helyettesíti. A másik lényeges módosítás a címzetes államtitkári tisztség ismételt bevezetése. Ez az intézmény 1990 és '97 között már létezett, akkor egyes kiemelt, eseti kormányzati feladatok operatív ellátására szolgált - szólt erről annak idején a törvényjavaslathoz fűzött általános indokolás is. A címzetes államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezte ki . A címzetes államtitkár ebben az időszakban egyértelműen politikai tisztség volt, hiszen a megbízatása a kormány megbízatásának idejére szólt. Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozását felváltó 1997. évi LXXIX. törvény megszü ntette a címzetes államtitkári tisztséget, és a politikai államtitkári tisztség funkcióinak kiterjesztésével oldotta meg a speciális feladatok ellátását.
