Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FARKAS IMRE (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
384 torokkal mennek be a munkahelyükre, mások éveken át tartó és a családjuk életét is megroppantó munkaügyi vitákba keverednek, míg megint máso k - féltve a munkahelyüket - eltűrik azt a sok jogtalanságot, ami előfordulhat, és azért fordulhat elő, mert egyébként nincs érdekvédelem, nincs hathatós érdekképviselet, mert ennek a negálására törekedtek az elmúlt négy évben. Sokan - tudjuk - vannak olya nok, akik a minimálbért sem kapják meg, nincsenek bejelentve a társadalombiztosításnál, és sokan vannak közülük olyanok, különösen azok, akik a kereskedelemben dolgoznak, akik - önöktől - a munka törvénykönyvének módosítása után, az EUcsatlakozás küszöbén elvesztették az egyik pihenőnapjukat. Lehetne sorolni még a sérelmeket. Úgy vélem, teljesen jogos az az elvárás a munkavállalók és az érdekképviseletek részéről, hogy a kormány, a törvényhozás kellő szociális érzékenységgel - természetesen ehhez megfelelő en kell ismerni a munka világát - segítse a megbomlott egyensúlyt helyreállítani. Úgy gondolom, hogy teljesen természetes az, hogy ehhez kell egyfajta szociális érzékenység és együttműködési szándék a szociális partnerekkel. Igen, mi valódi párbeszédet aka runk megvalósítani a szociális partnerekkel. És a szándék mellett, azt gondolom, azt is ismernünk kell, hogy hová tart Európa, ahová mi csatlakozni akarunk. Ezért tartottuk fontosnak képviselőtársaimmal, hogy a kormányzás első száz napjában fogjunk hozzá, és minél hamarabb módosítsuk a munka törvénykönyvét, elsősorban annak is a munkavállalók pozícióit helyreállító pontjait. Javaslataink összhangban vannak a kormányprogramunkkal és a választási ígéreteinkkel és az európai uniós irányelvekkel is. Azt gondolo m, hogy valamennyiünk számára fontos, hogy az Európai Unió ne fogadjon bennünket csökkentett bizalommal, hogy ne féljenek attól, hogy az olcsó munkabéreink és a laza jogkövetésünk fellazítja a régóta megharcolt és szilárdnak hitt szociális dimenziót. Hiába minden erőlködés az előző kormány részéről, hogy bizonygassa, hogy az előző módosítás az európai szabályokhoz igazodott, szerintem épp ellenkezőleg. Sokszor estek abba a hibába, hogy vizet prédikáltak és bort ittak. Csak egy hazai példát szeretnék említen i. HajdúBihar megyében négy évvel ezelőtt kezdeményezték a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek egy megyei gazdasági érdekegyeztető tanács létrehozását. Az önök képviselőtársa, fideszes képviselőtársa, aki kormányon volt még nemrég, a megyei közgyűl és elnöke négy év után, a választásokat követően jutott el addig, hogy egyáltalán írásban válaszra méltassa a szakszervezeteket és a munkaadók szervezeteit. Ennyit a szociális párbeszéd készségéről az önök részéről. Azt gondolom, hogy a jelenleg is hatályo s törvények tehát kedvezőtlenül hatnak a munkavállalókra és érdekképviseleteikre; ha csak azt említem meg, hogy módosító javaslataikkal el akarták lehetetleníteni a szakszervezetek működését, hogy az ötezer kereskedelemben dolgozótól elvették az egy pihenő napjukat, vagy hogy a leltárhiány megtérítésére vonatkozó szabályoknál eleve feltételezték a munkavállaló tisztességtelenségét. Mindezek alapján, bírva a munkavállalók és a munkavállalói érdekképviseletek bizalmát és a hosszú távra gondolkodó munkaadói sze rvezetek támogatását is, nyújtottuk be a javaslatainkat. A javaslataink lényege az érdekképviseleteket illetően: önálló indítványunk nyomán bővülni fognak a szakszervezetek jogosítványai, köztük a véleményezési jogkör, nő a munkaidőkedvezmény mértéke, meg erősödik a kollektív szerződés intézménye. Azt gondolom, még egyszer: nem újabb jogosítványokról beszélünk, csak a korábban már meglevő jogok helyreállításáról, és nem a pozíciók erősítéséről, habár az is ráférne a hazai érdekképviseletekre. (17.00) (A jeg yzői széket dr. Világosi Gábor és Vincze László foglalja el.) A tapasztalatok azt mutatják, hogy az érdemi párbeszéd hozzájárul a társadalmi és gazdasági helyzet hosszú távú stabilitásához. Azt mondjuk tehát, hogy a munkavállalói érdekképviseletek jogainak helyreállítása nem csupán egy kormányzati gesztus lesz, hanem fontos társadalmi és gazdasági érdek.
