Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP):
380 redukálta. Teljesen zavaros és kidolgozatlan volt a döntéselőkészítés és a döntéshozatal jogi kapcsolata. Máig nem derült ki, hogy milyen szan kció várt, várt volnae egyáltalán a Fideszkormányra és az egyes tárcákra, ha az egyeztetést elmulasztják. A Fidesz a tájékoztatást mint eszközt az érdekegyeztetés formái közé sorolta, utólag informálva az intézkedéseiről az érintetteket - ebben a gyakorl atban maga a miniszterelnök úr járt elöl. Gyakran jelent meg a formális érdekegyeztetés részeként a konferencia mint műfaj, ilyen esetben a résztvevők köre és az ott elhangzottak további sorsa a nyilvánosság számára elérhetetlen volt, a javaslatok felhaszn álása pedig esetleges. Gyakran találkoztunk kötetlen beszélgetésekkel is, jóllehet ennek az érdekegyeztetés rendszerében nincs helye, hiszen a beszélgetés műfaja, a rugalmasságánál fogva, nem teszi lehetővé a téma mederben tartását. A társadalmi párbeszéd intézményrendszerének a lényege az alábbiakban összegezhető: az előző kormány szándéka az volt, hogy a gazdaságiszociális témában folytatott konzultációk és a munka világához közvetlenül kötődő érdekegyeztetés intézményei örökre szétváljanak. Másképpen: a stratégiák kidolgozásában a gazdasági kamarák, a szakmai képviseletek véleményére tartott igényt a kormány, s a taktika, a részletek tartozhattak csupán azokra a fórumokra, ahol a munkavállalói érdekképviseletek vannak jelen. Összefoglalva megállapítható, hogy az elmúlt négy évben az érdekegyeztetés korábbi gyakorlata szétesett; a szakszervezeti reprezentativitás jelentősége lényegesen degradálódott; az Európai Unió béreinek megközelítésére vonatkozó hosszú távú javaslatok nem zárulhattak megállapodással, mert tárgyalási témaként a kormány napirendre sem tűzte őket; a megállapodások híján való konzultációk, beszélgetések miatt a szakszervezetek a politika perifériájára szorultak. Végül: a Fideszkormány mindvégig az érdekeltek kifárasztására törekedett, és e folyamattal a szakszervezetek kiürítését célozta. (16.40) Az előbb elhangzott észrevételekből is azt szűrtem le, hogy a mai ellenzékben süt a gyűlölet a szakszervezetek irányában. Ezzel szemben a munka törvénykönyve, ezzel együtt az érdekegyeztetési foly amatok módosítása azt jelenti számunkra, hogy a választások eredményeként az érdekegyeztetésben lezárult a rombolás időszaka. Az MSZP folyamatosan tisztázza, hogy a szakszervezetek mit értenek a jogbiztonságon, az érdekegyeztetés intézményrendszerének műkö dőképességén, a munka világában jelen lévő konfliktusok kezelésén, a megállapodási kényszeren, a megállapodások be nem tartásának szankcióján, valamint a szakszervezeti függetlenség és elkötelezettség alatt. Ez a tájékozódás nem öncélú és nem egyszeri, töb b éve folyik. Az összegyűjtött tapasztalatok alapján készültek el ezek a módosító javaslatok. Azzal a váddal kapcsolatban pedig, amit már a bizottsági ülésen is és a mai vitában is hallottunk önöktől, hogy a szakszervezeteknek kedvezményezünk ezzel a törvé nnyel, szeretném elmondani, hogy a néhány munka törvénykönyvi módosításból mindössze öt pont foglalkozik a szakszervezeti tisztségviseléssel és a szervezetekkel foglalkozó kedvezményekkel. Ilyen például a munkavállalóval munkaviszonyban álló minden három f ő után járó havi két óra munkaidőkedvezmény, ilyen a munkaidőkedvezmények legfeljebb felének pénzbeni megváltási lehetősége, a szakszervezeti tagdíj kérelemre történő kötelező levonása és a munkavállaló által megnevezett érdekképviselet számára történő á tutalása; a tagdíjnak a bérfizetés esedékességekor történő levonása; az évenként egy alkalommal a munkavállalók nevét és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzéknek a érdekképviselet rendelkezésére való bocsátása. A munka törvénykönyvét szerintü nk elsősorban a munkavállalók érdekében szükséges módosítani. Álláspontunk szerint a munkavállalók helyzetét egyértelműen javítja például a végkielégítés eddigi meghatározott mértékének háromhavi átlagkereset összegével való emelkedése, valamint az - ezt k ülön szeretném kiemelni , hogy a heti két pihenőnap közül az egyiknek vasárnapra kell esni.
