Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP):
379 Kiki el tudja d önteni ebben az országban a maga környezete és a saját tapasztalatai alapján, hogy milyen is a mai helyzet a munka világában. Én azt tapasztaltam az elmúlt tizenkét évben, és azt tapasztalom sajnos ma is, hogy az eddig eltelt időszakban jóval többen vannak a rendszerváltás vesztesei között, legalábbis ezt mutatják a tapasztalt folyamatok. Csak keveseknek megy jól ebben az országban, és égbekiáltó különbségek alakultak ki a munkavállalói rétegek között. Az átlagmunkás, a beosztott tisztviselő dolgozó kiszolg áltatott - ez a kifejezés ebben a vitában nagyon sokszor elhangzott, szeretném felhívni a figyelmet erre, mert a másik oldalról én nagyon kevésszer hallottam , mert valóban úgy van, ahogy erről a miniszter úr is szólt a reflexiójában, ha nem tetszik a mun kahelyen ma egy munkavállalónak valami, akkor bizony könnyen megkaphatja, hogy mehet, van helyette másik dolgozó. Tehát bizony a bérezés tekintetében is tapasztalhattuk az elmúlt időszakban, hogy rendkívüli módon kijátsszák a munkáltatók a különböző szabál yokat, a társadalombiztosítás és az adózás rendjét. Még településtípusonként is rendkívül eltérő ma Magyarországon a foglalkoztatás és a lehetőségek köre. Milyen volt az elmúlt évek gyakorlata a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei - elsősorban a szaksze rvezetekre gondolok - helyzete tekintetében? Mi azt tapasztaltuk az elmúlt években, hogy a szakszervezetek folyamatosan háttérbe szorultak, tudatosan kerültek visszaszorításra a munkájukban, megnyirbálták a jogaikat, s az érdekegyeztetés mellőzése alakult ki. A dolgozóknak tapasztalatunk szerint első a megélhetés, a munkahely, ezért elviselik bizony a méltánytalanságot is. Nyilván kihatással voltak ezek a körülmények a szakszervezetek elmúlt évekbeli munkájára, az eredményességre, de még a taglétszám alakul ására is, ahogy erről az előbbiekben hallottunk. De hogy azért az üzemi tanácsokról is hadd mondjak egy helyi példát: Békés megyében, Szarvas városban, ahol élek, és ahol települési képviselő is vagyok, nemrégiben épp egy nagyüzem üzemitanácselnökét bocsá tották el, és bizony nem tudták megvédeni őt sem a jogszabályok, senki más, tehát elég kaotikus viszonyok vannak e területen. A fenti körülmények tekintetében tehát szólnunk kell arról, miért is van szükség most a munka törvénykönyve módosítására, és miért ebben a formában, mármint hogy mi tizenvalahányan adtuk be ezt a Szocialista Párt képviselőcsoportjából, képviselői önálló indítványként. Szeretném, kedves, aggódó képviselőtársaink az ellenzéki oldalon, elmondani, hogy talán a most megalakult kormány az első kormány a rendszerváltozás óta, amelyik nem száz nap türelmi időt kért, hanem kényszerben van, amit maga vállalt. Száznapos vállalása van, és csak szeretném figyelmeztetni önöket arra, hogy az önök frakcióvezetői, a túloldalon, épp a kormányprogram vi tájában mondták el és nyilatkozták azt a sajtóban, hogy bizony a hűvös leheletüket majd a tarkónkon fogjuk érezni az előttünk álló négy évben, merthogy önök mindent tételesen be fognak velünk tartatni. Nem értem azt az aggódást, amit az önök eddigi hozzász ólásaiban tapasztaltam e tekintetben; többek között azért, hogy szeptember elejéig, a száz nap leteltéig a kormányra került pártok a programjukban vállaltakat valóban végre tudják hajtani, ahhoz bizony ilyen technikát is alkalmazni kell, egyébként pedig az t gondolom, hogy ez szakmailag is elő van készítve. Szeretném azonban részletesebben is értékelni, hogyan is alakult ki mára a helyzet, vagyis azt tapasztaltuk, hogy az első lépéseink között módosítani kell a munka törvénykönyvét. Azt gondoljuk tehát, a pa rlamenti vitának nemcsak arról kell folynia, hogy mi a jelenlegi munka törvénykönyve módosításnak az oka, hanem arról is, hogy mi vezetett idáig. Ugyanis nem tudjuk, hogy a Fidesz kormányra kerülése előtt meglévő és jól működő szabályok miért és hogyan ker ültek ki a munka törvénykönyvéből az elmúlt ciklus idején. A társadalmi párbeszéd rendszerének szakmai koncepciója: a Gazdasági Minisztérium által még 1998 decemberében készített előterjesztésből egyértelműen kiderült, hogy az akkori kormány leplezetlenül és nyíltan vállalja a munkavállalói érdekképviseletek kiszorítását a döntéselőkészítési folyamatból. A társadalmi párbeszédre vonatkozó gyakorlata tehát, a jelenlegi MSZPs javaslatokkal szemben, nem szakmai, hanem politikai tartalmú volt. A Fidesz mindvé gig sajátos logikával közelítette meg az érdekegyeztetés fogalmát, mikor azt a véleménykérésre vagy a dialógusra
