Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
363 működő tőke jelentős része vergődik. Az a tőke vergődik elsősorban és zömében, amelyben a külföldi tulajdonosok nem játszanak szerepet. Ezek a vállalatok - és nemcsak a kicsi és közepes vállalatok - bajban vannak. És néhány gondolattal később kimondja: érdekünk, hogy ez a tőke több embert foglalkoztass on, nagyobb hatékonysággal többletjövedelmet is tudjon számára biztosítani. Rendkívül érzékeny kérdés, hogy hogyan nyúlunk egy törvény módosításához, ennek a törvénynek a módosításához. Ezt a jelenlegi csomagot mindenképpen indokolja, amire az előbb utalta m, hogy 2001ben erőből történt a módosítás, következésképp igaz, hogy felborult az az egyensúly, kibillent az az egyensúly, ami korábban megvolt, és ez némiképp már magyarázza is, hogy akkor, amikor most előttünk van egy módosító indítvány, a módosítások milyen irányúak. Tehát igen, a munkavállalói érdekeket kell egy kicsit felerősíteni, a szakszervezeti képviseletet, jogosítványokat kell egy kicsit erőteljesebbé tenni. Egyébként még arra is szívesen utalok, hogy a foglalkoztatási bizottságban annak idején , az előző törvénymódosítás kapcsán volt olyan javaslat, hogy csak a konszenzusra jutott módosító indítványokat fogadja el közösen a Ház. Azt gondolom, ez egy indokolt javaslat volt, de sajnos megint csak a parlamenti többség erőből megszavazta, amit akart . Ilyen körülmények között én természetesen különösen érzékenyen figyeltem arra, hogy valóban történike mind a két irányban egyeztetés. Hogy a szakszervezetek irányába történik, az kétségtelen, hiszen itt van egy folyamatos párbeszéd, ezeknek a most benyú jtott módosító indítványoknak a java része módosító indítványként egy évvel ezelőtt már meg volt fogalmazva, csak a Fidesztöbbség elutasította. De pontosan az elmondottak miatt én rendkívül fontosnak tartom, hogy az egyeztetés a munkaadói, munkáltatói szö vetségek irányába is megtörténjen. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartottam, hogy a bizottsági ülésen erre a kérdésre az államtitkár úr megnyugtatóan válaszolt, és beszámolt arról, hogy ezek az egyeztetések elindultak, folyamatban vannak. Nem indulhattak el hamarabb, mint hogy a kormány fölállt, mindannyian tudjuk, hogy ennek a törvénymódosításnak a dátuma éppen a kormányalakulás napja. Azt gondolom, nem követ el hibát a kormány, ha ezeket az egyeztetéseket a tárgyalással párhuzamosan, de lebonyolítja. Ami a dolog tartalmát illeti, arról én nagyon röviden akarok csak szólni, mert általános vitáról lévén szó, nem akarok elveszni a részletekben. Előttem már többen elmondták, itt újraszabályozásra kerül a pihenőnaphoz való jogosultság azzal a bizonyos sokat vi tatott vasárnappal, amiről az előző törvénymódosítás kapcsán is hosszú vita zajlott. Azt gondolom, hogy főszabályként mindenképpen indokolt, hogy a két pihenőnap között a vasárnap is megemlítésre kerüljön, és hogy nem főszabályként, hanem azokon a munkahel yeken, ahol az eltérés indokolt, a részleteket úgy szabályozzuk, hogy azért az a munkavállalóknak kedvező legyen. Így tehát megfogalmazásra kerül, hogy havi egy vasárnapot mindenképpen ki kell adni azokon a munkahelyeken is, ahol, mondjuk, folyamatos üzem van, hogy legalább havonta kétszer legalább 42 óra folyamatos pihenőidőt kell biztosítani. Ez nem így van, mert 40 órában van maximálva a jelenleg hatályos törvényben a pihenőidő. És azokkal a részletkérdésekkel összefüggésben, amelyek a munkaerő átirányít ásának a szabályozásával, a helyettesítési díjakkal kapcsolatosak, vagy a végkielégítés mértékével - amivel kapcsolatban kedvezményt tartalmaz az öregségi nyugdíjminimum előtt állóknak, de a jelenleg hatályos törvény nem emlékezik meg a korkedvezményes nyu gdíjba készülőkről , továbbá a belföldi kiküldetéssel kapcsolatos részletek szabályozásában, a kirendelés szabályozásában mindmind nagyon apró, pici, de a munkavállalókat kedvezően érintő korrekcióra kerül sor. Hogy a legfontosabbakat is említsem végül, valóban, a szakszervezetek súlyának egyértelmű növekedésére kerül sor akkor, amikor a munkaadó eddigi tájékoztatási kötelezettségével szemben most a szakszervezeteknek véleményezési joga keletkezik, akkor, amikor a törvényszöveg úgy fogalmaz, hogy a munkál tatónak ki kell kérnie a szakszervezetek véleményét.
