Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
362 Egyébként a törvényt alkalmatlannak tartjuk a vitára, ezért nem is kívánjuk megszavazni, és nem is fogunk módosító indítványokat beterjeszteni, ellenben olyan irányú határozati javaslattal fordulnánk a parlamenthez, mely felkéri a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztert, hogy egyeztessen a 19 képviselővel, a szociális partnerekkel, a szakmával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és utána, ha visszajön a parlament elé, bizonyára fogunk benne ta lálni olyan pontokat, melyeket jó szívvel támogathatunk, és akár majd meg is szavazhatunk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Béki Gabriellának, az SZDSZképviselőcsoport nevében fel szólaló képviselő asszonynak. BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Amint azt hallhattuk az előterjesztőtől, ennek a törvénymódosításnak a célja a munkavállalók kiszolgá ltatottságának csökkentése. Azt gondolom, a munka világában a munka törvénykönyve olyan fontos dokumentum, mint, mondjuk, az ország életében az alkotmány, vagy ha úgy tetszik, mondhatnánk, mint a Biblia, amit minden szereplőnek ismernie és alkalmaznia kell . A munkaviszony egy rendkívül bonyolult, konfliktusos viszony. A munkáltató és a munkavállaló között a dolog természetéből fakadóan konfliktus van. A munkaadó számára nyilvánvalóan az a jó, hogyha kedvező feltételekkel tud foglalkoztatni. A munkavállaló s zempontjából az az előnyös, hogyha kedvező feltételekkel tud munkát vállalni. Következésképpen ebben a kérdésben konszenzusra jutni egyeztetés nélkül nem lehet. A munkaviszony szabályozásán messze túlmutat a munka törvénykönyvének jelentősége. Úgy fogalmaz nék, hogy az egész gazdaság teljesítőképességére hatással van, hogy milyen módon szabályozzuk a munkaviszonyt, hogy ez a szabályozás konszenzussal születik vagy erőből. Pontosan azért, mert egy rendkívül nagy jelentőségű, alapvető fontosságú törvény van a kezünkben, célszerű azt nagyon ritkán, csak nagyon szükséges esetben módosítani. Ez a törvény '92ben született, akkor meglehetősen nagy konszenzussal. Sajnos, '92 óta az én számításaim szerint tucatszor módosította a tisztelt Ház, ez a tizenkettedik módos ítás, amit összeszámoltam a hatályos törvényből. Fel kell tenni a kérdést, hogy mi indokolja, hiszen felmerül a kérdés a sietséggel kapcsolatban is, amit ellenzéki képviselőtársaink megfogalmaztak, hogy hová ez a sürgősség. Ezekről a módosításokról elmondh ató, hogy a többségük azért kis volumenű volt, de éppen az előző évben, 2001ben egy nagyobb lélegzetvételű, nagyobb módosításra került sor, és sajnos sokan vagyunk itt a Házban, akik emlékszünk még rá, hogy erőből. Az előző évben nem konszenzussal születe tt meg a törvény módosítása, és itt valóban felmerül a kérdés, hogy mit is kell egyeztetés alatt érteni, hiszen Őry Csaba az előbb, előttem hivatkozott arra, hogy egyeztetést folytattak. Itt három szereplője van a történetnek: a munkáltatói oldal, a munkav állalói oldal és a kormány, aki belenyúl a szabályozásba. Én a magam részéről nem tekintem azt egyeztetésnek, ha csak arról van szó, hogy meghívjuk a szereplőket, leülünk velük egyet beszélgetni, kipipáljuk az egyeztetést, és nem érdekel bennünket, hogy ne m jutottunk konszenzusra. Az én szótáramban ez nem egyeztetés. (Dr. Őry Csaba: Nem is az volt!) Az egyeztetést addig kell folytatni, ameddig a szereplők úgy tudnak felállni az asztaltól, hogy megvan a konszenzus. Óriási nagy jelentősége van a munka világáb an annak, hogy ez a módosítás, illetve általában a módosítás így történik vagy nem. (15.20) Engedjék meg - többek között azért, mert jelenleg a módosítás érzékelhetően a munkavállalói szempontokat tekinti elsősorban fontosnak , hogy visszautaljak arra, ho gy nem kevésbé fontosak a munkaadói szempontok sem. Tardos Márton, aki 2000 telén a szabad demokraták vezérszónoka volt annak a most emlegetett törvénymódosításnak a kapcsán, így fogalmazott: Magyarországon a
