Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 25 (4. szám) - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
151 programot és folyamatos költségvetési forrásokat. Sürgető feladat a holtágak kotrása, a természetes környezet visszaállítása, a z avaros tulajdonviszonyok felülvizsgálata, rendezése. A jogos indulatokat kiváltó törvénysértéseket pedig mielőbb meg kell szüntetni. Tisztelt Ház! Óvatos bizakodással olvastam a kormányprogramban, hogy folytatódik a kistelepülések óvodáinak, kisiskoláinak fokozódó támogatása. Idézem a nem számszerűsített, de egyértelműen megfogalmazott célt, miszerint: "Felemeljük a kistelepüléseken élő kisiskolások oktatását, nevelését szolgáló finanszírozási formákat." Ezzel a mondattal egyetértek, a következő mondat azon ban kétértelmű, és nyugtalanságot kelt. Idézem: "Ösztönözzük a településeket a közös összefogáson alapuló megoldásokra." Nos, eddig gyakran pénzügyi kényszer, forrásmegvonás veszélye váltotta ki az iskolák közös fenntartását, és nem valamilyen többletforrá s. Reméljük, hogy a megvalósítás érdekében létrehozandó pénzügyi feltételrendszer nem fogja sérteni a kistelepülések érdekeit, és nem veszélyeztetik iskolájuk fennmaradását. Mert Klebelsberg sokszor idézett mondata ma is érvényes: az iskola akkor van jó he lyen, ha a gyerek gyalog is el tud menni az iskolájába. Tisztelt Ház! Erős várakozással tekintek az új kormány gyakorlati kultúrpolitikája felé, mivel az elméleti síkon megfogalmazott alapelvek, irányelvek általában jól hangzanak, tetszetősek. Természetese n egyetértek például azzal a céllal is, amely jelentősen növelné a kulturális és közművelődési területen dolgozó értelmiségiek és közalkalmazottak jövedelmét. A jó kultúrpolitika nem szűkíthető le könyvekre, filmekre, színházakra, zenére, médiára, mert egy humánus életszemlélet, az egyetemes és a nemzeti kultúra értékeinek a megőrzése, bővítése, terjesztése és továbbadása lehet az alapvető feladata. Ennek a feladatnak az őszinte vállalását és teljesítését csak a gyakorlatban elért eredmények igazolhatják vi ssza, mert végül is ennek az MSZPSZDSZprogramnak a próbája a gyakorlat lesz. Mert például a millenniumi programsorozat a kistelepülések többségében fényesen bizonyította, a nemzeti kultúra a gyakorlatban miképpen szolgálja egyegy település kívánatos jöv endőjét. A templom, az iskola, az önkormányzat és a hagyományokat ápoló közösségek együttműködése növelték az adott települések összetartó erejét, egészséges bizakodását, a megmaradás igényét, és mindez fokozta a terület- és településfejlesztő programok ir ánti érzékenységet, fogadókészséget. A Medgyessykormány történelmi felelőssége, hogy miképpen él majd ezzel a fogadókészséggel, hogyan hasznosítja az elmúlt években mozgásba indult helyi energiát, tenni akarást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője; őt Fónagy János úr, a Fidesz képviselője követi. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Elnök Úr! Miniszterelnökjelölt Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti közé p demokratikus koalíciós kormánya programjának egészéhez kívánok hozzászólni, hiszen környezetvédelmi kérdésekről szólok, márpedig a környezetvédelem nem egy ágazata az országnak, hanem ennél sokkal több más. A választások időszakában igen sokszor volt szó magyarságról, nemzettudatunkról, azonban arról az összefüggésről, ami a lokálpatriotizmust jelenti, szinte alig. Ennek megfelelően szót sem kapott az a gondolat, hogy nem úgy általában éljük meg hazafiságunkat, hanem konkrét helyhez, konkrét környezetünkh öz kötötten, amiből pedig az következik, hogy magyarságunk, lokálpatriotizmusunk szerves része kell hogy legyen az a viszony, ahogy környezetünkhöz állunk. Jó magyarnak lenni, mondta a miniszterelnökjelölt úr, és egyetértek. De ebbe a jóérzésbe is üröm ve gyül, amikor piszok vesz körül bennünket, környezetünket, vagy egészségtelen az. Ma még tehát van mit tenni annak érdekében, hogy ne csak a magyarságunk időnként látszata, hanem ennek valódi alapja, a környezetbarát gondolkodás is jelen legyen. Ennek érdek ében mindenkit partnerül kell fogadni. Ha szabad úgy fogalmazni, és erről mind a megelőzés, mind pedig az oktatás kapcsán, mind a környezetvédelmi kérdések kezelésének ügyében a kormányprogram is fogalmaz meg
