Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
75 Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra jelentkezett Takács Imre úr, az MSZ P képviselője. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tardos képviselőtársam egy nagyon fontos dolgot említett a beruházásokkal kapcsolatban. Tudniillik az MNB bármit csinál a monetáris politikai eszközeivel, ha a vállalkozóknak nincs elegendő tőkéjük, akkor azzal nem sokra lehet menni. Valóban az adókulcsok csökkentése lenne a megoldás. Büszkén mondhatom, hogy '95 óta, amikor a költségvetési törvény kapcsán felszólaltam, megemlítettem ezt és bizonyítottam. Bizonyítottam a nyugati közg azdászok, szakemberek anyagai alapján is. Feldstein, Peterson, Mirlles és a többiek bebizonyították, hogy ha az adókulcsokat csökkentjük, akkor jól jár a vállalat is, a vállalkozó is, és jól jár a költségvetés is. Tudniillik, az adókulcsok csökkentésével t öbb profit marad a vállalkozónál. Ha több profit marad a vállalkozónál, többet tud beruházni, ha jól működik a gazdaság, ha többet tud beruházni, akkor több lesz a nyeresége, az adóalapja, ha több az adóalapja, akkor hiába csökkentettük az adókulcsot, mégi s több befizetés történik a költségvetésbe. Feldstein ezzel kapcsolatban persze megemlíti, hogy ha mégsem így lenne, akkor sem lenne nagy baj, mert a megtakarítások révén a gondokat ideiglenesen lehetne kezelni. Magyarul, az MNB jó monetáris politikája mel lett szükség van arra is, hogy a vállalkozók elegendő tőkével rendelkezzenek a beruházásaikhoz, mert az MNB a monetáris politikáját csak akkor tudja hatékonyan hasznosítani. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Lentner Csaba úr, a MIÉP képviselője. DR. LENTNER CSABA (MIÉP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügy fontosságára tekintettel méltatlannak tartom azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank 199899. és 2000. évi tevékenységét tartalmazó beszámolót az Országgyűlés t öbb év elteltével, mondhatnám: a négyéves ciklus utolsó előtti ülésnapján, ülésszakában tárgyalja. Az Országgyűlésnek a jegybanki tevékenység fölötti ellenőrzési lehetőségei, jogkörei így sérülnek, hiszen ha az Országgyűlés egy 1998as évről szóló jelentés t csak három év elteltével tud megtárgyalni, akkor az ellenőrzésnek, a megállapítások visszahatásának a Nemzeti Bank tevékenységére nézve minimális a hatása, mondhatnám azt, hogy semmilyen hatása nincsen. Ami végett ennek a méltatlanságnak hangot kell adja k, az, hogy ebben a hároméves időintervallumban, 1998tól 2000ig a Magyar Nemzeti Bank tevékenységében olyan visszás jelenségek fordultak elő, amelyek a magyar költségvetésnek, a magyar adófizetőknek több száz milliárd forintos vagyoni kárt okoztak. Itt n emcsak a bécsi székhelyű CW Bank hitelezési veszteségeiről van szó, amelynek végső költségvetési kihatása akár a 200 milliárdot is közelítheti, hanem szólni kívánok arról az általunk, a MIÉP részéről többször szóvá tett jelenségről, amikor a Magyar Nemzeti Bank monetáris tartalékai között szereplő aranykészleteket eladták. Eladták az aranykészletek 90 százalékát. Jóllehet ez a tevékenység, mármint az eladás még a kilencvenes évek első felére datálódott, azonban a parlamenti pártok a MIÉP kivételével mindezt szó nélkül hagyták. A pénzügytan alaptételei között sehol olyan kitételt nem találunk, hogy egy adott ország jegybankja a monetáris biztonság érdekében az aranykészletekre ne támaszkodhatna. Hivatkoztak sokszor ezen fölvetésü nkre azzal, hogy más országokban is eladják az aranykészleteket. Igen, de 90 százalékos mértékben egyetlen ország egyetlen jegybankja sem adta el az aranykészleteit. Ezek a pénzek, tisztelt képviselőtársaim, az aranyeladás bevételei hova fordítódtak? A béc si székhelyű CW Bank veszteségeinek az elleplezésére, a frankfurti és a londoni nemzeti bankos érdekeltségek kisimítását, a hitelezési visszaélések, panamák kisimítását szolgálták. Tehát ha egyegy éves
