Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
76 beszámolót majd három év után elemezgetünk, akkor csa k egy feladata maradhat az Országgyűlésnek, az, hogy a veszteségekre az adófizetők pénzéből a kiegészítést, a kipótlást megszavazza. Amiről szeretnék még szólni, a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája. Mit takar ez a monetáris politika? 1991től folyam atosan azt a célt követi maga előtt, hogy a termelő szektor refinanszírozásától és a költségvetés finanszírozásától megszabaduljon. Az egyre jobban függetlenedő jegybanki tevékenységre azonban sem az Országgyűlésnek - hiszen három év után tárgyalja a Nemze ti Bank jelentését - nincsen ráhatása, sem az Állami Számvevőszéknek nincsen ráhatása, hiszen a korábbi törvények és a jelenlegi törvények is az Állami Számvevőszékre nézve csak egy alaki ellenőrzési lehetőséget tartalmaznak. Ezt a monetáris politikát, ame ly ugyancsak veszteséget okozott, hiszen a 2000 milliárdos adósságcsere '97. január 2ai könyvelési nappal megtörtént, ennek a tételeit még most is fizetjük, hiszen a 2000 milliárd forint nemzeti banki veszteség bekerült a magyar belső államadósságtömegbe . (19.50) A 7500 milliárdos bruttó belső államadósságnak a 3536 százalékos részarányát teszi ki, tehát a belső államadósság devizában denominált hányadában alapvető rész ez a 2000 milliárd forintos adósságcsere. Tehát ha ilyen folyamatok fölött, illetve a zoknak a folyamatos költségvetési kihatásaira nézve '98ra, '99re, 2000re nincsen az Országgyűlésnek érdemi beleszólási vagy legalább megvitatási joga, akkor ezek a tárgyalások - főleg így a ciklus végén, a késő esti órákban, a nyilvánosságnak szinte szá zszázalékos kizárásával - meglehetősen okafogyottak. Fölszólalásomban egy másik jelenséggel is szeretnék foglalkozni. Ennek az országgyűlési megvitatási jogkörnek a sérülése oda vezetett, hogy 2001ben ez az Országgyűlés egy nagyon helytelen, nem időszerű jegybanktörvényt alkotott meg. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2001ben elfogadott jegybanktörvény alapvetően hibás, mert egy bázisértékelést nem tartalmaz, hiszen '98992000ről most vitatkozunk, 2002 februárjában, amikor az új törvény idestova már egy éve hatályos. Miért mondom azt, hogy ez a jegybanktörvény rossz? Az elmúlt években - mondhatnám azt, hogy '98tól, az orosz válságtól kezdődően, de fogalmazhatnék úgy is, hogy 1971'73tól, az olajpiaci válságtól, illetve a kötött devizagazdálkodási rendszerek összeomlásától kezdődően - a világban regularizációs folyamatok erősödnek föl. Ez a regularizáció a liberalizált kereskedelmi pénzpiacokon egy érdekes jelenség. Ezzel az érdemi regularizációval kapcsolatban - kutatásaimmal tudom igazolni, talán a Pénzügyi Szemle jóvoltából majd valamikor a közeljövőben meg is jelenik egy tanulmányom - azt a jelenséget figyeltem meg, hogy a tőkepiacok a világon mindenhol egy gyors fejlődésen mennek keresztül. Jellemző az innováció nagy mértéke, a globalizálódás. Az elmúlt t íz év során a magyar tőkepiac is egy lényeges fejlődésen ment keresztül, ám a '98as, az orosz gazdasági válság okozta piaci problémák jelentkezésével ezt az évtized első felére jellemző töretlen, lendületes növekedést több visszaesés, majd a 2000. év elej étől jelentős csökkenés követte. E piaci problémák jelentkezésével felszínre kerültek a szabályozásban és a felügyeleti munka terén meglévő hiányosságok is. Egy csomó brókercégnek, pénzintézetnek a csődje intő jel kellene hogy legyen nálunk, Magyarországon is. A világon, a nyugateurópai országokban és ÉszakAmerikában a kereskedelmi tőkepiacok feletti felügyeleti munka erősödése figyelhető meg. A bázeli bankfelügyeleti bizottság "A hatékony bankfelügyelés alapelvei" című ajánlásában '97ben már megfogalmaz ta ezeket a szigorúbb regulációs folyamatokat. De ugyanígy a biztosítási felügyeleteknél, illetve a tőkepiaci felügyeleteknél is ezek az intenzívebb odafigyelést szolgáló lépések megtörténtek. Itt egy óriási ellentmondás van, hiszen a liberalizált világgaz daságban a tőkepiacok szabad mozgása, a kereskedések, a tőkeműveletek szabadsága mellett erősödnek a felügyeleti szabályozási feladatok. Nyugaton ez van. Magyarországon mi történik? Egy feltörekvő piacgazdaságot a piaci
