Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
61 az a baj, hogy ez a 14 százalék meg az a 14 százalék nem ugyanaz volt. Az 1994es 14 százalék ugyanis egy olyan ny ílt infláció 14 százaléka volt, amely mellett ott volt egy nagyon jelentős burkolt, visszaszorított infláció, amely az elhalasztott áremelések és az akkori választások előtti jövedelemnövekedésből fakadó inflációs nyomásból fakadt. És amikor 1994ről 1995re felugrott egyszer az infláció a leértékelés kapcsán, az azt is jelentette, hogy a burkolt inflációból nyílt infláció lett. Utána, 1995től 19992000ig úgy sikerült minden évben csökkenteni a nyílt inflációt, hogy eljutottunk valóban az évi 28 százalékr ól az évi 10 százalékra, hogy eközben a burkolt infláció a mi kormányunk idején egyáltalán nem nőtt. Ez egy nagyon fontos kérdés. Mi történik ezzel szemben most? Nem csak az történik, hogy a jelenlegi kormány első éve után a következő négy évre az infláció beragadt a 10 százalék körüli értéken. Az elnök úrnak volt egy olyan mondata, hogy 2001ben gyorsan csökkent az infláció. 2001 első kétharmadában egyáltalán nem csökkent az infláció, ott volt a 10 százalék körül, és akkor csökkent, amikor szeptember 11e után az importált infláció csökkent. A belföldi feltételekben nem volt érdemi javulás. Ugyanakkor a jelenlegi jegybankelnök úr pénzügyminiszterségének idején elindult egy olyan folyamat, hogy a tudatosan elhalasztott áremelések, amelyek mögött ott van a kö ltségemelkedés, majd az általa is kezdeményezett minimálbéremelés által beindított bérnyomás következtében a visszaszorított, burkolt infláció a gazdaságban évről évre növekszik. Tehát a mellett az évi átlagban 9,2 százalékos, decemberben 7 százalékos inf láció mellett, ami a nyílt infláció, a jelenlegi kormány és a jelenlegi jegybanki politika eredményeként van egy fokozódó burkolt, visszaszorított infláció a magyar gazdaságban, amely ugyanúgy előbbutóbb meg fog jelenni nyílt inflációként, mint ahogy az 1 994es burkolt infláció, amit a mi kormányunk örökölt, az is megjelent utána nyílt inflációként. Hiszen egyfelől, mondom, a bérnyomás, az elhalasztott béremelések, amelyekkel utána kell majd menni a minimálbéremelésnek, másrészt az elhalasztott áremelések - gáz, gyógyszer és közszolgáltatások , harmadrészt a növekedésnek indult adósság gyakorlatilag egy visszaszorított inflációt jelent, ami benne van, benne rejlik a magyar gazdaságban. Úgyhogy a helyzet egyáltalán nem olyan jó sajnos, mint ahogy ezt önök beállítják, és az általános gazdasági folyamatok sem olyan jók, mint ahogy azt önök itt igyekeztek beállítani. Itt nagyon súlyos kérdések merülnek fel, amelyeknek a vitatásába azonban ebben az időkeretben már nem volt módom belemenni. Annyit kívánnék csak megjegyezni, hogy - mint azt itt is igyekeztem önöknek bemutatni - az a gazdaságpolitika, amelyet a Bokroscsomaggal szoktak önök jelezni, a jövőt megalapozó gazdaságpolitika, az infláció leszorítását és a növekedést megalapozó gazdaságpolitika volt; az a gazdaságpolitika, amit önök a Széchenyitervvel kívánnak fémjelezni, bizony a jövő felélésének gazdaságpolitikája, aminek egy aspektusáról volt alkalmam most beszélni. Tehát én nem félek az önök által állandóan követelt összehasonlítástól a Bokroscsomag é s a Széchenyiterv között, nyugodtan választhatjuk a jövőt megalapozó Bokroscsomagot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Rozgonyi Ernő képv iselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjának vezérszónoka. Öné a szó, képviselő úr. ROZGONYI ERNŐ , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Bankelnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Be kell vallanom, sokat töprengte m azon, vajon mi értelme van annak, hogy a dicstelen múltból, évekre visszamenőleg, most időt és fáradságot nem kímélve hosszasan szónokoljunk ezen a helyen, már csak azért is, mert azóta született egy még a réginél is rosszabb törvény a Magyar Nemzeti Ban król, és egyben a bank vezérkara is lényegesen megváltozott. Azt mondom, rosszabb törvény született, de azért azt is el kell ismernem, alapvetően döntő kérdés persze az, hogy akik vezetik ezt a fontos intézményt, azok kihez, kikhez, mihez kötődnek,
