Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
62 mik a s zándékaik, és mennyire veszik komolyan azt, hogy ezt az intézményt még egyelőre Magyar Nemzeti Banknak nevezik. A régi és új szabályozás szerint egyaránt, és a bank körül kialakított légkör és a ma már szinte szokásjog szerint is ennek az intézménynek a mű ködését, tevékenységét és gazdálkodását kritikával illetni halálos bűnnek számított. De akkor miről kellene most itt beszélni? Dicsérjük? Mondjuk azt, hogy ez a bank mintaszerűen teljesítette a feladatait? Mert ez megengedett, elfogadható, és nem szélsőség es véleménynyilvánítás lenne. Álljunk be hát a sorba, és biztosítsuk legmélyebb hódolatunkról Surányi urat, most utólagosan is. Miért érdemes akkor ma arról beszélni, hogy miről számol be a Magyar Nemzeti Bank 1998. évi, 1999. évi és 2000. évi tevékenysége kapcsán? (18.40) Nem! Ennek tulajdonképpen semmi értelme sem volna, de annak sincs sok értelme, hogy ezeket az anyagokat komolyan vegyük és érdemi elemzésnek vessük alá, hiszen fogalmunk sincs arról, hogy mi igaz és mi nem igaz ezekben az anyagokban. A le gfontosabb kérdésekről amúgy sem kapunk felvilágosítást, hiszen minden, ami valóban érdeklődésre tarthatna számot, az hamis vagy titkos - ahogyan ez már lenni szokott, mármint ha bankügyekről van szó. No, akkor miért érdemes ennek a három évnek a beszámoló it napirendre tűzni? Nos, azért, mert kitűnő alkalom ez arra, hogy még egyszer összefoglaljuk mindazt, amit ennek a banknak a kapcsán már sokszor elmondtunk: egy lehetőség arra, hogy még egyszer bemutassuk tevékenységének károsságát, szellemiségének idegen ségét, gondolkodásának és gazdálkodásának félelmetes hiányosságait és vezetőinek felelőtlenségét és kártételeit. A Magyar Nemzeti Bank minden monetáris tevékenysége kizárólag idegen érdekeket szolgált, lehetetlenné tette a magyar gazdaság működését annak é rdekében, hogy a külföldi tőke nyakló nélkül elfoglalhasson minden gazdasági és - ma már tudjuk és látjuk - sok esetben politikai pozíciót. A Magyar Nemzeti Bank a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap teljesen kritikátlanul elfogadott utasításainak gátlást alan végrehajtója volt, mindezt az infláció elleni harc maszlagával próbálta ideologizálni, és erre való hivatkozással teremtett mesterségesen pénzszűkét mindennek, ami magyar kezdeményezés lehetett volna. Bokros Lajossal együtt, szintén a külföldi tőke el őtt elsöpörve minden akadályt, visszavetette a magyar gazdaság fejlődésének még a leghalványabb lehetőségét is. A magyar gazdaság tönkretétele banki eszközökkel adta ki elvi hátterét az egész rablóprivatizációnak, a magyar nemzeti vagyon szinte ingyenes kü lföldi kézbe juttatásának. Közben az infláció elleni harc szüntelen hirdetése mellett a jegybank magatartása miatt valóban jelentős inflációs folyamat indult el, és tulajdonképpen hatásaiban tart mind a mai napig. A hazai pénz hihetetlenül leértékelődött e z alatt az időszak alatt, és a pénz külföldi és csatlós hazai urai számára módszeresen extraprofitot biztosított a magyar nemzet egészének kárára az úgynevezett csúszó leértékelés rendszerének bevezetésével és indokolatlanul hosszú ideig való fenntartásáva l is. Nem akarom ismételni magamat, hiszen ezeket a megállapításokat számtalanszor kifejtettük már, és tényleg sokszor már teljes mélységében végigtárgyaltuk ezeket a dolgokat. Mindenesetre megállapítható: ennek a banknak az igazi neve Magyarország gyarmat osításának a bankja lehetne. A banknak és Surányi Györgynek azonban ezen felül és kívül is egyéb jelentős kártételei is ismertek. A valószínűsíthető egyéni érdekek és/vagy ismeretlen csoportérdekek képviselete mellett minden egyéb tevékenysé gben is felismerhető a nemzet iránti teljes felelőtlenség. Messze a teljesség igénye nélkül ezekre az ügyletekre is ki kell tehát térnem. Ilyenek például a különféle bankbotrányok és bankprivatizációk körüli ügyletek, és néhány nagy összegű bankkonszolidác ió, amivel ugyancsak megzsarolták mindnyájunknak a pénzét, és ezúton is bebiztosították az állami beavatkozások lehetetlenségét, hiszen pénz nélkül a világon semmit nem
