Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter:
44 Én tehát azt h iszem, hogy azoknak a tényeknek és adatoknak, amelyek az MNB 1998as, 1999es és 2000es számaiban visszaköszönnek, örülnünk kell, mert a megváltozott magyar gazdaságpolitika volt annak az egyik nagyon fontos eleme és oka, hogy ezek a számok ilyen kedvezőr e fordultak. A kis- és közepes vállalatok támogatásáról szóltam az előbb, és azt hiszem, joggal nevezhetem a következő és az elmúlt évek egyik nagyon fontos tényezőjének a kis- és középvállalkozói támogatás megváltozását. A Széchenyiterv az az egyik nagy nemzetfejlesztési, gazdaságfejlesztési program, amely a kis- és középvállalkozások számára lehetőséget teremtett arra, hogy egyre aktívabban kapcsolódjanak be a gazdaság építésébe. Tisztelt Keller Képviselőtársam! Ön általában kifogásolni szokta, mégis azt kell mondanom, hogy a Széchenyiterv pályázati rendszere rendkívül sikeres volt, közel 14 ezer pályázat érkezett be. (Keller László és Bauer Tamás közbeszólása.) (17.10) Gondoljon ebbe bele, tisztelt Keller képviselő úr: 14 ezer pályázat érkezett be, 14 e zer olyan projekt, elképzelés, megvalósítandó beruházás, amely nemcsak állami, hanem magántőkét is megmozgatott! És azt gondolom, hogy ebben is van a lényeg: egyrészt sikerült az emberek egyéni kezdeményezőkészségét, ambícióját megmozdítani, lehetővé tenni azt, hogy a saját sorsukat alakítani tudják, és ne csak passzív szemlélői legyenek annak, ami körülöttük folyik, hanem aktívan vegyenek részt a gazdasági növekedés megteremtésében. 14 ezer pályázat, ebből több mint 7 ezer már kedvező elbírálást kapott. És ha azt a számot említem önnek, hogy egy állami forinthoz négy magántőkéből származó forint kapcsolódik, akkor azt gondolom, hogy helyes úton járunk (Bauer Tamás: El se kellett volna venni azt a forintot!) , mert a pályázati rendszer első körében elbírált é s megítélt körülbelül 54 milliárd forintos támogatáshoz ezen keresztül további, a magántőkével együtt 270 milliárd forintos beruházás tartozik. Ön ingatja a fejét, tisztelt Keller képviselő úr - kérem, ne tegye! (Bauer Tamás: Engem kihagysz?) Ne tegye, mer t azt hiszem, szükség van arra, hogy a növekedés a beruházás oldaláról is forrásokat kapjon, és ehhez kitűnő alkalmat teremtett a Széchenyiterv - azt hiszem, a következő években ezt folytatni kell. Szóltam már az előbb az infláció mértékéről; az MNB anyag a kitér erre. Szerencsétlennek tartom, hogy Szekeres elnök úr ebben a kérdésben rossz információt adott a tisztelt Háznak. (Bauer Tamás: Központi Statisztikai Hivatal! - Burány Sándor: Korrekt szám volt!) Rossz információ t adott abban a tekintetben, hogy a féligazságok néha hazugságnak számítanak. (Bauer Tamás: Ez igaz!) Járai elnök úr állításával szemben ön nem a hó/hós inflációról, hanem az éves átlagos inflációról beszélt. De, tisztelt képviselő úr, ön itt volt ebben a parlamentben akkor is, 1995 júniusában, amikor az infláció mértéke 31 százalék fölött volt. Volt tehát 30 százalék fölött az infláció mértéke Magyarországon! Az előző kormányzat tudatosan élt azzal az eszközzel, hogy az infláción keresztül vegyen ki pénzt az emberek zsebéből. (Bauer Tamás: Ez is!) Szerencsére a polgári kormány időszaka alatt ezzel a gyakorlattal szakítottunk. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Nincs arra szükség, hogy akár az állami kiadásokat, támogatásokat, akár az emberek jövedelm ét, a nyugdíjakat az infláció növelésével, mesterséges emelésével próbáljuk elinflálni (Bauer Tamás közbeszólása.) , és így kivenni az emberek zsebéből a pénzt. Ezzel szakítottunk! Szükségesnek tartom azt is megjegyezni, hogy a következő évek nyilván ezekne k az éveknek az eredményeire építhetnek. Olyan időszak előtt állunk, amikor változó periódusokban tervezhetjük meg a magyar gazdaság jövőjét. Nyilván az európai uniós csatlakozás ebben mérföldkő lehet. Az elkövetkezendő évek tehát azt kell hogy megteremtsé k, hogy saját erőből, további támogatást biztosítva a kis- és középvállalkozásainknak, a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének, belföldi repülőterek építésének, kikötők építésének, hidak építésének, valamint a tudásalapú társadalom támogatásának, kiépí tésének megteremtésében a gazdasági növekedés további forrásokat kapjon. Ehhez járulhatnak majd hozzá 2004től az Európai Unió forrásai, de minden reményünk meglehet
