Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 26 (252. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP):
301 Tisztelt Képviselőtársaim! Mi úgy gondoljuk, hogy nem engedhetjük meg azt, hogy ez a hazug hang árassza el a magyar közéletet itt, az ország Házában és a Ház falain kívül is az egész hazában. Nem engedhetjük meg, hogy rágalomhadjárat , sárdobálás, mocskolódás, politikai pornográfia tomboljon Magyarországon. Vasárnap egyébként százezernél több budapesti polgár megelégelte a hazugságokat. Azt sem engedhetjük meg, hogy hívőket és egyháziakat fenyegessenek, és a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát megvonják tőlük. Tisztelt Országgyűlés! Mi egyébként biztosak vagyunk abban, hogy a magyar társadalom meggyőző többsége április 7én megfelelő választ fog adni azoknak is, akik a már 1990ben, majd az 1998ban két ízben leváltott kormány tagjait ismét rájuk szeretnék erőltetni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem. Ez esetben megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter frakcióvezető úrnak, aki a Kisgazdapárt nevében kíván napirend előtti felszólalást mondani. DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Dunánál merengő József Attila szobrá nak szomszédságában ma egy új szobrot avattunk néhány órával ezelőtt: az egykori kisgazda politikus, Kovács Béla szobrát, aki rendíthetetlen, sziklaszilárd jelleméért, hazaszeretetéért, a magyar földhöz, a magyar néphez fűződő hűségéért ma is példaképünkül szolgálhat. A Magyar Országgyűlés helyes történelmi érzékkel február 25ét jelölte a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapjául, mert 1947. február 25én hurcolták el Kovács Bélát Váci utca 54. szám alatti háza elől szovjet szuronyos katonák, miután a z Országgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki. Kovács Bélát ismerősei, barátai már korábban biztatták, rá akarták beszélni, hogy hagyja el az országot, mert az ÁVH célkeresztjébe került, de ő azt mondta, hogy nem hagyom el az országot, ha kell, bíróság el é állok, de a napnál is világosabban lássa a világ, hogy a kommunisták nem demokráciát akarnak, hanem diktatúrát. De nem állították bíróság elé, hanem szovjet szuronyos katonák vitték el február 25én, a megemlékezés napján, amely időpont, 1947. február 25e sorsfordító időpont az úgynevezett szovjet zónához tartozó államok életében, mert ekkor vált a szovjet uralom nyílt, terrorisztikus diktatúrává. Ettől kezdve hozták létre az internálótáborokat, százakat vittek internálótáborba és börtönbe csak azért, me rt magyarok voltak vagy mert az adott ország hazafiai voltak. Ekkor indultak meg a különböző koncepciós perek, kivégzések, százakat, ezreket köteleztek arra, hogy hagyják el lakóhelyüket, költözzenek az ország más részébe vagy hagyják el az országot, és mé g a gyerekeket is megbélyegezték, a szó szoros értelmében, Xszel jelölve nevüket az osztálynaplóban, elzárva őket a továbbtanulás lehetőségétől. Ezekre a szörnyű időkre is emlékeztünk az Andrássy út 60. előtt, a Terror Háza előtt, ahol lenéztek rá nk a falakról, a tablókról az áldozatok, láttuk a pincebörtönöket, szinte hallottuk a sikolyokat, a gumibotok puffanását, láthatatlanul is, de ott volt velünk Mindszenty bíboros és a sok megkínzott hazafi lelke és szelleme. Emlékeztünk - szó bennszakadt, h ang fennakadt. Ugyanezen a napon a Hősök terén az egyik ellenzéki párt luftballoneregetéses bulit rendezett - röhögve. A másiknak még a választási kampányfőnöke is külföldi - de hát nincsenek már itt a tankok, és nincsenek itt a szuronyok. A napokban közz étett bocsánatkérést elfogadjuk, mert az egyik legszebb keresztényi erény a megbocsátás, de a megbocsátás nem adja vissza az elveszett életeket, az elrabolt ifjúságot, a meglopott gyerekkort. A múltat nem lehet megváltani se pénzzel, se ígéretekkel, a múlt ra igenis emlékezni kell. A múltra emlékezni kell; jobb, ha a vattakabátok ki se kerülnek a naftalinból, vagy ha valamit tenni kell, a naftalint kell kidobni, a molyok hadd tegyék meg a magukét. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
