Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár:
25 Ezért innen is kérünk mindenkit, aki szívén viseli Magyarország, azaz gyermekeink jövőjét, ne maradjon otthon ápr ilis 7én! Menjen el szavazni, és válasszon! Hiszen - még egyszer - a 3 forint 60as kenyér ígéretét vagy a megkezdett biztos gyarapodást választja. A döntés a polgárok kezében van: Bokroscsomag vagy Széchenyiterv. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van !) Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Glattfelder Béla államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi á llamtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Bauer Tamás: Keményen!) Kedves Képviselő Úr! Napirend előtti felszólalását azzal a kérdéssel kezdeményezte, hogy Bokroscsomag vagy Széchenyiterv. Arra kérem képviselő urat, ne hezitáljon, ha választania kell a Bokroscsomag és a Széchenyiterv között, válassza a Széchenyitervet, hiszen az ország érdeke az, hogy Magyarországon a Széchenyiterv folytatódhassék. A kormány a Széchenyitervet egy tízéves gazdaságfejlesztési prog ramként alkotta meg. Úgy ítéljük meg, hogy ez az a gazdaságpolitikai elképzelés, amelyik lehetővé teszi Magyarország számára, hogy tizenöt év távlatában utolérjük az Európai Unió átlagos gazdasági fejlettségét. Ehhez arra van szükség, hogy az elkövetkezend ő években a magyar gazdaság az Unió átlagos növekedését kétszeresen meghaladó mértékben tudjon növekedni. De ha összehasonlítjuk a Bokroscsomag egykori úgymond eredményeit és az elmúlt négy év gazdasági fejleményeit, amelyek jórészt a Széchenyitervnek kö szönhetőek, azt hiszem, akkor sem vitás, hogy melyiket érdemes választanunk. Talán az embereket a leginkább a foglalkoztatási helyzet érdekli, hiszen az emberek számára a család után a munka a legfontosabb, hogy milyen biztonságos ez a munkahely, és mennyi jövedelmet biztosít. Ha megnézzük, hogy '94 és '98 között hogyan alakult Magyarországon a foglalkoztatottak száma, akkor azt láthatjuk, hogy 54 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma, vagyis ennyivel több munkahely szűnt meg, mint amennyi munkahely lé trejött. Ugyanakkor 1998 és 2001 között viszont a foglalkoztatottak száma 236 ezer fővel nőtt, magyarán: ennyivel több munkahely jött létre, mint amennyi munkahely megszűnt. Tehát a helyzet az, hogy az elmúlt négy évben több mint ötszörösen sikerült azt a munkahelymennyiséget visszapótolnunk az ország számára, amit a megelőző négy évben, jelentős részben a Bokroscsomag hatására Magyarország elvesztett. Nem csoda tehát, ha az elmúlt négy évben a munkanélküliségi ráta 2,2 százalékkal csökkent, és most már 5, 6 százalékos szintre süllyedt, ami lényegesen alacsonyabb, 2 százalékkal alacsonyabb, mint az Európai Unió átlagos munkanélkülisége. Hadd emeljem ki, hogy különösen a fiatal pályakezdők, valamint a tartós munkanélküliek aránya csökkent az elmúlt időszakban , méghozzá olyan mértékben, ami még az Európai Unió országjelentést készítő szakembereit is meglepte. Nem véletlen, hogy a bővülő foglalkoztatás mellett a bérek is szépen emelkedtek. Ha a foglalkoztatás csökken, csökkennek a bérek is - így volt ez a megelő ző négy évben is, hiszen '94 és '98 között Magyarországon a reálbérek több mint 9 százalékkal, 9,4 százalékkal csökkentek, mindenki ennyit vesztett, mindenki elvesztette a fizetésének majdnem a 10 százalékát, míg '98 és 2001 között 12,4 százalékkal nőttek a reáljövedelmek. De ha figyelembe vesszük a gyermekek után járó családi adókedvezményt is, akkor a reáljövedelmek már 16,4 százalékkal nőttek, magyarán: kétszer akkora mértékben sikerült növelnünk a jövedelmeket, mint amilyen mértékben a megelőző négy évb en azok csökkentek. Azt hiszem, ezek igazán szép eredmények. Különösképpen a legalacsonyabb jövedelmeket tudtuk emelni, hiszen '94 és '98 között a minimálbér aránya az átlagjövedelemhez képest 31 százalékról 29 százalékra csökkent, míg erről a 29 százalékr ól a 2002. évi minimálbéremeléssel az átlagkeresetekhez képest 45 százalékra sikerült emelnünk a minimálbér arányát.
