Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz):
26 Most, hogy jönnek a választási kampányok, persze nemcsak ígéretekkel, hanem lebecsülő véleményekkel is találkoznak majd, olyanokkal, amely ek arról szólnak, hogy a magyar gazdaság teljesítménye nem is olyan jó, hogy 2002ben majd a kedvezőtlen folyamatok fognak felerősödni. Nem örülök ezeknek a véleményeknek, mert ezek nemcsak a jókedvünket veszik el, de ezen vélemények hangoztatói részéről e lőrevetítik egy Bokroscsomag követelését is. Így volt ez '94ben is, akkor is lebecsülő véleményekkel kellett szembesülnünk, és aztán '95ben meg is jött a Bokroscsomag. Én remélem, hogy azok a vélemények lesznek erősebbek, amelyek a magyar gazdaság jó t eljesítményébe vetett bizalmat erősítik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egyébként pedig a Széchenyiterv szükséges ahhoz, hogy mindazok az ígéretek, amelyek az elkövetkező időszakban elhangoznak majd, be is legyenek válthatóak . Köszönöm szépen. Bokroscsomaggal nem lehet ígéreteket teljesíteni. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga László frakcióvezetőhelyettes úr, FideszMagyar Polgári Párt. DR. VAR GA LÁSZLÓ (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem könnyű megszólalnom, hogy nincs mögöttem Rapcsák András - nyolc évig hallottam szellemes, csípős megjegyzéseit. De magammal viszem, mert úgy érzem, az a szellem él, ami benne volt - mindnyájunknak sz ükségünk van rá. Tisztelt Országgyűlés! A közelmúltban az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén felszólaltam, és megemlítettem: nagyon helyes, hogy foglalkoznak - más nemzetközi konferencia is - az emberirtással, de javasoltam, hogy vegyék napirendre végre az eszm eirtást is. Ezalatt értem azt, hogy a kommunista rendszer a nemes eszméket igyekezett kiirtani, a hívőket és tanítóikat is hazug és félrevezető eszmékkel pótolni. (15.50) Tisztelt Országgyűlés! Örülnék, ha egyszer itt vitanapot rendeznénk arról az eszmeirt ásról, amit a szovjet megszállás alatt a Magyar Kommunista Párt végzett. Nem kell végigmennem rajta, csupán megemlítem, hogy és miként akarták megváltoztatni a nemzeti érzést az üres hazafias érzéssel, Szent István ünnepét a szovjet alkotmány napjával, és egyik legszentebb titkunkat, a gyónást az önkritikával. A központja mindezeknek az egyház volt, a tanító egyház ezer éven át, mert tudták, hogy amíg a történelmi egyházak tanítanak, ifjak tanulják a hittant, a kommunizmusnak nincs tere. A kettő nem fér öss ze. Majdnem tönkretették és szétzúzták a rendeket, iskolákat, és hamis eszmékkel igyekeztek behelyettesíteni. A rendszerváltozás után azt hittük, vége az eszmeirtásnak - örültünk. Tévedtünk. Nemrégiben a volt miniszterelnök nyilatkozott, ami megrettentő vo lt azért, mert nemcsak az egyházat gyalázta, hamisan nyilatkozott, hanem belegázolt legszentebb titkunkba, a gyónás szentségébe is. Nem emlékszem rá, és nem tudok róla, hogy bármikor magyar közéleti ember lesüllyedt volna erre a fokra, hogy ezt meg merte v olna tenni, még a kommunizmus alatt sem. Pár nap múlva, február 8án lesz 54 éve, hogy erről a székről magához hívatott Nagy Imre, mint a Demokrata Néppárt képviselőjét, és azt mondotta: "Fiam, te bejegyeztél egy interpellációt egy pap megveretése ügyében, ne mondd el! Nagy a vihar a parlamentben, halaszd el!" Kompromisszumot kötöttünk, hogy elmondom enyhébb szöveggel. A 15 perces beszélgetés közben említettem az egyház érdemeit, történelmi múltját, és helyeselt. Igen Tisztelt Horn Gyula! 54 évvel ezelőtt N agy Imre elismerte az egyház történelmi érdemeit, munkáját, ön pedig lesüllyed arra a fokra, hogy ezt kétségbe vonja. Úgy érzem, ha már önök létrehozták, és ön is, a gyónás helyett az önkritikát, legyen önben annyi önkritika, hogy ismerje el azt, hogy Magy arország létrehozásának, önállóságunknak a kereszténység az alapja, és ma sincs
