Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 5 (251. szám) - Dr. Lentner Csaba (MIÉP) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - "A Diósgyőri Acélművek kálváriája a privatizációtól a felszámolásig" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
194 Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételten megállapítom, hogy a Ház nem határozatképes. (A táblán megjelenő eredmény: 84 igen, 49 nem, 10 tartózkodás.) Tekintettel arra, hogy a harmadik kísérletem is sikertelen volt , a Házszabály 43. § (2) bekezdése alapján az igazolatlanul távol lévők névsorának a nyilvánosságra hozataláról intézkedem, és majd ismételten megkíséreljük a szavazást. Dr. Lentner Csaba (MIÉP) - a Miniszterelnöki Hivatal t vezető miniszterhez - "A Diósgyőri Acélművek kálváriája a privatizációtól a felszámolásig" címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Dr. Lentner Csaba, a MIÉP képviselője, interpellációt nyújtott be a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisz terhez: "A Diósgyőri Acélművek kálváriája a privatizációtól a felszámolásig" címmel. Az interpellációra dr. Stumpf István Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter úr helyett dr. Bogár László államtitkár úr válaszol. (Zaj.) Tisztelt képviselőtársaim, kérem figyelmüket! Megadom a szót a képviselő úrnak. (14.20) DR. LENTNER CSABA (MIÉP) : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Az acélipari válság kezdete óta a diósgyőri kohászat folyamatos és jelentős állami támogatásban részesült. Ennek ellené re az 1990es években a pénzügyi helyzete folyamatosan romlott. Az MSZPSZDSZkormány 1997ben határozott a Diósgyőri Acélművek válságkezeléséről, amelynek során - eléggé sajátos módon - egy privatizációs pályázat keretében a magyar acélipar fellegvárát el adták a szlovákoknak, egy kassai acélipari vállalatnak, mondhatnánk azt is, hogy a szlovák konkurenciának. Jutányos áron történt ez a privatizáció, mert a 7,9 milliárd forint össznévértékű részvénycsomagért a szlovákok mindössze 1 dollárt fizettek. Az új s zlovák tulajdonosok ígéretet tettek 4,5 milliárd forintos alaptőkeemelésre és a termelés fenntartására. Ám az ígéretek nem váltak valóra, ugyanis 2000 márciusában a bíróság a DAM Rt. felszámolását rendelte el. A termelést a felszámolási eljárás során újra indították, amely egy évig tartott; ez alatt 20,8 milliárd forintos veszteség keletkezett a Diósgyőri Acélműveknél. A veszteségesen működtetett gyárat aztán a felszámoló 1,5 milliárd forint plusz áfa értéken egy olasz acélipari cégnek értékesítette. Az ola sz vevő átvállalta a jelentős olasz érdekeltséggel bíró CIB Bank Rt. által adott hitelt is és az 1650 fő munkavállaló további foglalkoztatását. Az új olasz tulajdonos a privatizációt követően azonban két alkalommal is csökkentette a dolgozói létszámot, ame ly most 500 főt tesz ki, és tovább növeli a BorsodAbaújZemplén megyei munkanélküliségi mutatókat. Ha összegzést készítünk a felszámolásról, amelynek során először a szlovákokkal, majd az olaszokkal kötött privatizációs szerződést az ÁPV Rt., láthatjuk, h ogy a vagyoncsökkentést tiltó rendelkezések semmissé váltak, a vagyon eltűnt, illetve nem ellenőrizhető módon külföldi kézbe került. A magyar államot több milliárd forintos kár érte. Az elbocsátott dolgozók nagy része a végkielégítését sem kapta meg, ugyan akkor az olasz érdekeltségű CIB Bank egyedülálló módon milliárdos nagyságrendű bevételre tett szert. A német tulajdonban lévő Északmagyarországi Áramszolgáltató pedig sikeresen érvényesítette villamosenergiaáremelési törekvéseit, és közel tíz hónap alatt havi 100 millió forintos többletbevételt realizált, úgy, hogy a közel kétszáz éves kohászati kultúrával rendelkező Diósgyőri Acélművek Rt.t és több száz munkahelyet tönkretettek.
