Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KISS GÁBOR (MSZP):
899 lovadat fékezd meg erősen: S lépni tanul büszkén, tánchoz emelve nyakát"; vagy amikor Ady azt mondta, hogy "Mint legendák alvó daliái alusznak a legigazabb, legszebb magyar szavak", akkor nem egyszerűen csak a legigazabb, legszebb magyar szavak alvására gondolt, hanem azokra a fogalmi tartalmakra is, amelyek veszni látszottak Ady korszakában. Ezért én azt gondolom, hogy nem ártana meggondolni, hogy nem kellenee mégis megfontolás tárgyává tenni az általam javasolt, egyszerűsített és hitem szerint megint világosabb szöveget, amely világosabb szöveg, én úgy gondolom, pontosabb. Én azt javasolom, hogy: megbirkózni nehezen képes. Megbirkózni - ez igenis kifejezi a nyelvnek azt a sajátságos küzdelmét , annak az élő, eleven nyelvnek a küzdelmét, amely a nyelvi hatásokkal valóban birkózik, és a birkózás közben minduntalan - mint ahogy ezer év óta mindig - győzelmeket is arat, és megyünk előre. Azt mondta Bessenyei György annak idején, hogy "Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a Földnek golyóbisán egy nemzet se tehette eddig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta." Nem lehet a társadalmi fejlődés elől elrekeszteni egy egész országot meg egy egész n yelvet. Hadd érjenek csak bennünket a hatások! Nem kell ezt a nyelvet olyan mértékben félteni, hiszen aki olyan mértékben félti, az lekicsinyli ennek a nemzetnek az önmegifjító erejét. Ezért tehát én azt gondolom, hogy a nyelv fejlődése nem egyszerűen igén y, hanem szükséglet, azonközben a nemkívánatos hatások, nyelvi hatások ellensúlyozása az én meggyőződésem szerint is törvényhozási lépéseket is nem sürget, hanem szükségessé tesz. Nem árt azért neki egy kis segítség; hadd kerüljön a nemzeti közérdeklődés e lőterébe az, hogy a magyar nyelvet mégiscsak ezzel a bizonyos invázióval szemben bizonyos intézményes védelem is megilleti. Szeretném még azt is elmondani, hogy persze a bennünket érő nyelvi hatások nem egyszerűen csak gazdagítanak, hanem okoznak nehézsége ket, problémákat is. Emlékezzünk a germanizmusok burjánzó jellegére, amelyekkel hosszú ideig vívtunk küzdelmeket; de a russzicizmusok ellenére is. Engem máig idegesít nem egyszerűen csak a mnye kazsetfjának a magyar lefordítása minden szövegben, hogy: neke m úgy tetszik, hanem az, amit ez gondolatilag kifejez. A nekem úgy tetszik nem határozott állásfoglalás, hogy az a véleményem, hanem ez a véleményformálás alól mindenképpen kioldalogni akaró, az állásfoglalást kerülő, magyartalan megközelítés. Vagy: azt ha ngoztatjuk gyakran a törvényhozásban is, hogy elfogadásra kerül a törvény. Ez a "kerül" szintén egy orosz körülményeskedés címén maradt meg a magyarban. És ez micsoda? Ez az intézményes felelőtlenségnek a megnyilvánulása. Nem azt mondjuk, hogy én elfogadom , nem azt mondjuk, hogy én utasítom, nem azt mondjuk, hogy én megcsinálom, hanem azt, hogy elfogadásra kerül, megoldásra kerül és a többi. Nemcsak a nyelvnek ezt az eltorzult formáját kellene elhagyni, hanem azt a gondolkodásmódot is, amelyet ez a nyelvi f orma egy meghatározott időpontban rögzített. Ne egyszerűen a szavak ellen tiltakozzunk, és azokat próbáljuk ördögűzésszerűen kiiktatni a magyar gondolkodásból, hanem azokat a fajta gondolatelemeket, amelyek egy demokratikus közviszonyok mellett nemkívánato s magatartásformának a nyelvi megrögzítését is jelentik. Ez esetenként még fontosabb, mint egyegy idegen szónak a kiűzése. Végül, utoljára: az utolsó bekezdésre vonatkozóan szeretném a véleményemet elmondani. "A magyar nyelv védelme - mondja a bekezdés - olyan közérdek, amelynek előmozdítása megkívánja a társadalom, különösen a gazdasági szereplők és a közélet megkülönböztetett figyelmét." (18.30) Megint az "olyan, amelynek". Nagyon jólesett nekem Lezsák képviselő úr néhány mondata vagy szava, amit a vita bevezetéseként elmondott, de még egyszer mondom, és ez nem az "Uram, lángész lakik önben." - "Uram, önben nemkülönben." című bókolás, biztos voltam benne, hogy ezt észreveszi, mert akinek stilisztikai érzéke és gyakorlata van, az nem állíthat mást, mint am ivel én is megkísérlem itt önöket meggyőzni.
