Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KISS GÁBOR (MSZP):
898 A (2) bekezdés: "A magyar nyelv - a magyarság hagyományos befogadó gondolkodásmódjának megfelelően - mindig is kész volt a külső hatások befogadására és azok saját képére formálásár a." Megint: "befogadás", "befogadás". "A magyarság hagyományos befogadó gondolkodásmódja." Beszélhetnénk arról, hogyan korszerűsítjük és értelmezzük át az istváni befogadásnak a gondolatkörét, de én azt gondolom, ebbe most ne menjünk bele. A nyelv valóban egy élő organizmus átvitt értelemben, de megszemélyesíteni a nyelvet, és azt mondani róla, hogy mindig kész volt, ez egy fatális hiba. A nyelv nem kész volt, hanem képes volt. A magyar nyelv fennmaradt ezer éven keresztül, beolvasztotta az őt ért hatásokat , ezáltal gazdagodott, fejlődött, és követte a társadalom fejlődésének azokat a fontos szakaszait, amelyek következtében - mint végül is mondtam - mint egységes magyar nemzet létezünk, élünk és jelen vagyunk. Szeretném még azt is elmondani itt, hogy már a törvény benyújtása pillanatában megjelentek a szélsőségek ebben a tekintetben - mint ahogy a nyelvtudományban is : a tiszta purizmus, csak semmi idegenséget, és a teljes megengedésnek a másik véglete. Nem lehet a nyelvet hermetikusan elzárni. Mi lett voln a velünk, tessék mondani, ha, mondjuk, már a Szent Istváni korszakban, amikor találkozunk a kereszténységgel, a latinos kereszténységgel, nem találkoztunk volna egy egész olyan gondolatkörrel, amit beemeltünk a magyar nyelvbe és a magyar gondolkodásmódba? ! Ha azt mondja a Halotti beszéd, hogy "Isa pur es chomuu vogymuk", az egész egyszerűen egy új gondolatrendszernek a meggyökeresedését jelenti a magyar gondolkodásban, ami elterjed, és, mondjuk, az egész népnek az alkotórészévé válik. Templum - ez egy lati n eredetű szó, de a templom és a templomok, amelyekről a millennium esztendejében olyan szép szólamokat mondtunk, már teljesen a magyar nyelvnek a sajátos része. De elmondhatnám ezt minden nyelvi hatásról, a szlávokról; nem mondhatjuk, hogy az asztal nekün k nem tetsző kifejezés azért, mert szláv eredetű, vagy hogy, mondjuk, a földműveléssel kapcsolatos foglalkozás török és részben szláv eredetűek, vagy hogy a nyelvújítást követően, a kiegyezés korszakában a német hivatalnoki nyelv, amelyből sok mindent átve ttünk és a többi. A nyelvújításnak, a nyelvi alkalmazkodóképességnek ez a folyamata napjainkig tart. Nem szabad lezárni a XIX. századi nyelvújításnál! Miért nem tetszik az bárkinek, hogy azt mondjuk a módosító javaslatunkban, hogy napjainkig ez jellemzi a magyar nyelvet. És megint a szórend! A képzavartól eltekintek; hogy a saját képére formálja a nyelv az őt ért hatásokat, nem szerencsés mondani. De "a honfoglalást megelőző nyelvfejlődés állomásaitól ... a középkori európai kultúra" s a többi, nem olvasom végig az eredeti szöveget, holott azt akarja mondani a törvényalkotó: a nyelvfejlődés honfoglalást megelőző állomásaitól, a középkori európai kultúra közös forrását jelentő latin nyelven át a modern magyar nyelv megteremtésére irányuló XIX. századi nyelvúj ításig és napjainkig. Miért akarják megvonni a magyar nyelvtől az őt olyannyira védelmezők azt a képességét, azt a mindannyiunk által becsült tulajdonságát, hogy ez a bizonyos alkotóereje, az alkalmazkodó- és befogadóképessége a napjainkig tart? Hiszen val aki idézte, éppen Csapody képviselő úr, mondjuk, a honlap című legújabb kifejezést, mintegy szerencsés magyarítását egy olyan idegen szónak, ami a legújabb korban kerül el a magyar nyelvbe. Ezért megpróbáltam erre nézve is egyfajta javaslatot tenni a törvé nyhozó számára, hátha mégis, esetleg elfogadható az, amit javasolni szeretnék. A (3) bekezdés: "A legutóbbi évtizedekben bekövetkezett technikai fejlődés a távközlés és a tömegtájékoztatás olyan új lehetőségeit bontakoztatta ki, amelyek jelentős hatással v annak minden nemzet nyelvére." Ez egy ép, világos, normális mondat. De "az ennek folytán állandóvá vált idegen nyelvi hatások olyan méreteket öltöttek, amelyekkel a magyar nyelv egészséges önfejlődése, szűrőképessége és átformáló ereje csak nehezen képes l épést tartani" - megint egy képzavar. Hogyan lehet a szűrőképességnek lépést tartani? Tessék szíves lenni ezt nekem megmondani! Miért kell ilyen értelemben cifrázni és bonyolítani, miközben azt mondták annak idején azok a nyelvújítók, akikre hivatkoznunk, hogy "Jót s jól! Ebben áll a nagy titok." vagy "Pongyola járású
