Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
882 Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vita ezen szakaszában is úgy érzem, hogy szó lnom kell. Hogy Bauer képviselő úrnak mondjak néhány példát, ő nem látott még kizárólag angol nyelvű reklámot; "Let's make things better", szól az egyik, általam megnevezni nem kívánt cég óriásplakátja, kizárólag öles angol betűkkel ez van ráírva. "Leasure and pleasure", szól egy másik, ruházati termékeket gyártó cég reklámja. Nem akarom a cégeket mondani, tudnám mondani, de felesleges itt pellengérre állítani egyetlen vállalatot is. A képviselő úr figyelmébe ajánlom, hogy számos olyan üzletfelirat van, hog y second hand shop, illetve jeans mode, ami az angol és a német szöveget keveri össze, aztán számtalan olyan reklám van, ezek a legborzasztóbbak, amelyek a magyar szavakat keverik össze az angol szavakkal, és egyfajta ilyen gyarmati típusú nyelvhasználatot eredményeznek. Nem mondom meg annak a világcégnek a nevét, amely cég az általa gyártott, egyébként kitűnő üdítőitalt "Maximum íz, no cukor" szlogennel hirdeti. Eléggé borzasztónak találom. Képviselő úr, ki kell menni a Nagykörútra, és a megastoretól elke zdve a különféle pubokig rengeteg feliratot fog találni, amelyben magyar szó egyáltalán nem szerepel. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Butikokat is dögivel.) Amiért azonban szót kértem, ez a kisebbségi nyelvhasználat ügye. Ezt Bauer képviselő úr és Kósáné Kovács Mag da elnök asszony is érintette. Teljesen világos a törvényjavaslatból, annak az indokolásából, a preambulumából és magából a szövegből, hogy az előterjesztőket semmiféle olyan szándék nem vezette, hogy a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvhasználati jogait akár a legcsekélyebb mértékben is korlátozza. Kifejezett rendelkezés szerepel a törvényjavaslatban, megengedem, hogy a vita tanulságait levonva ez a rendelkezés módosításra szorul, de azt kérem mindenkitől, hogy az előterjesztő szándékát, e tekintet ben elfoglalt kiinduló pozícióját ne vonja kétségbe, mert ez méltatlan lenne valamennyiünkhöz. Különösen fájdalmasan érintené az igazságügyi tárcát egy ilyen vád, amely minisztérium a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal felügyelete révén erősen elkötelez ett a kisebbségi jogok oltalmazása és védelme ügyében. Nem akarok én most azzal foglalkozni, hogy mennyivel más a magyarországi helyzet, mint, mondjuk, a felvidéki vagy az erdélyi magyarság kérdése, hiszen tudjuk jól, hogy ott tömbben él a magyarság, ott b izony nagyon gyakran előfordul, hogy az államnyelvet nem beszélik egyáltalán vagy nem beszélik megfelelően az ottani magyar testvéreink. Tudjuk azt is, hogy nálunk a kettős, sőt többes identitás a jellemző a kisebbséghez tartozó polgártársaink vonatkozásáb an, és semmiféle nyelvi nehézség nem jelentkezik. Gyakorlatilag nincsenek olyan települések, ahol a kisebbségiek többségben lennének, egykét települést szoktak említeni, de valójában azt kell mondani, hogy a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek sz órványban élnek. Most a cigányság kérdését nem említem, mert az bizonyos értelemben más megítélés alá esik. Ismert az is, hogy Magyarország elfogadta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, az elsők között ratifikálta azt, és ismert az is, ho gy Magyarország a nyelvhasználati, a kisebbségi nyelvi jogok biztosítása terén már a nemzetközi sztenderdet tartalmazó szerződés elfogadása előtt olyan szintet ért el, hogy gyakorlatilag semmiféle teendője ebből a nemzetközi szerződésből nem származott, hi szen már azt meghaladó jogokat biztosított. Ismert az is, hogy ennek a nemzetközi szerződésnek az egész szövegezéséből, szellemiségéből az tűnik ki, hogy természetesen mindenütt a kisebbségi nyelv védelmét, a többségi nyelv melletti használatát preferálja, hiszen ez az a védendő cél, ami miatt a szerződés megszületett. Mindezzel valóban nem is kívánok hosszasan foglalkozni. A vita tanulságait levonva, úgy érzem, hogy módosítani kell az álláspontunkat, és el kell fogadni azokat a megfontolandó érveket, amely ek a bizottsági vitában az emberi jogi bizottságban is elhangzottak. Természetesen a dolog nem problémamentes, hiszen a hazai kisebbségi nyelvek egyik legjelentősebbike a német nyelv, amely ugyanakkor világnyelv, ugyanakkor az Európai Unió egyik tagállamán ak is a nyelve, és tudjuk jól, hogy az Európai Uniónak az egyik alapelve a diszkriminációmentesség. Tehát nagyon vékony vagy keskeny pallón kell végigmennünk akkor,
