Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
883 amikor úgy akarunk belsőleg sem diszkriminatív szabályokat hozni, amely tehát egyik hazai k isebbségünket sem hozza hátrányos helyzetbe, miközben nem akarunk az európai uniós követelményekkel és elvekkel sem szembekerülni. Éppen Kósáné Kovács Magda elnök asszony volt aki, aki - elolvastam természetesen a bizottság jegyzőkönyvét - nagyon helyesen utalt arra, hogy teljesen más a helyzet a német feliratokkal egy délbaranyai községben, mint mondjuk Balatonföldváron. Azt a módot kell megtalálnunk, hogy hogyan tudjuk abban a délbaranyai faluban biztosítani a nyelvi jogok teljességét az ott élő németsé gnek, anélkül azonban, hogy az elburjánzó "Zimmer frei"őrületet, mondjuk, a Balaton partján a maga káros mivoltában tovább kellene tűrnünk. (17.10) Azt hiszem, az elnök asszony is a "Miért kellene tűrnünk a balatonföldvári á llapotokat?" kifejezést használta e tekintetben a bizottságban, úgyhogy teljesen egyetértek vele a megközelítés hőfokát illetően is. Azt hinném, Bauer képviselő úr javaslata, amely bizonyos százalékos kvótához köti a kisebbségek jelenlétét, azért nem igazá n járható út, miután nincsen regisztráció. Ezen túlmenően pedig nyilván nem lehet előírni - ez teljes félreértése volna az ügyeknek , hogy kisebbségi nyelven is kötelezően tüntessünk fel valamit. Éppen elég, ha a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy a hol kisebbségiek élnek, ott a kisebbségi nyelvet használhassák, ha akarják, üzletfeliraton is, kisebbségi intézményen is, meg az intézmény falain belül is, úgy, hogy ne legyen nekik kötelező magyarul is feltüntetni. Ebben tökéletesen egyetértek az elnök as szonnyal. Mármost az a kérdés, hogy a települések körét hogyan lehet lehatárolni. Nekünk volna erre egy továbbgondolásra érdemes javaslatunk, amelyet én most esetleg egy kapcsolódó módosító vagy újabb bizottsági módosító formájában szíves továbbgondolásra felajánlok az elnök asszonynak. Az elv itt az lenne, hogy azokon a településeken, ahol kisebbségi önkormányzat működik, az adott kisebbség nyelvén megjelenített feliratra - legyen az üzlet, legyen az kisebbségi intézmény épületén vagy épületében, létesítmé nyén vagy létesítményében , ott e törvény rendelkezéseit ne kelljen alkalmazni. És természetesen megmaradna a törvény eredeti szövegéből az a passzus is, amely visszautal a kisebbségi törvényre, amely egy kétharmados törvény, amely eleve bizonyos, az üzle teket fel nem ölelő körben megadja és biztosítja a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségét. Azt hiszem, ez lenne ebből a vitából a kivezető út, és kérem, hogy ebben működjünk együtt. Nagyon köszönöm a konstruktív megközelítést, az értékes munkát és észrevéte leket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr! BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. A reményeim nem teljesültek, abban a tekintetben nem, hogy az államtitkár úr hosszasan magyarázta, miért más a magyarországi kisebbségek helyzete, mint a szomszédos országokban élő magyaroké; hogy nálunk szórványban élnek, amit tudunk; hogy nálunk jobb a helyzet, mint ott, ami nem igaz, rosszabb, mert hiszen a magyaroknak mindenütt vannak tiszta magyar iskolái, ahol a tantárgyak többségét magyarul tanítják, Magyarországon nincsenek olyan kisebbségi iskolá k, ahol a tantárgyak többségét a kisebbségi nyelven tanítják, legfeljebb egyegy, a kisebbségi iskola általában azt jelenti, hogy az anyanyelvet tanítják a kisebbség nyelvén. De most nem erről akarok beszélni, hanem azt akarom mondani, hogy ez a különbség nem indokolja azt, hogy amit a magyaroknak törvénnyel akarunk garantálni, azt a kisebbségieknek ne kellene törvénnyel garantálni.
