Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - Az ülésnap megnyitása - A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP):
866 LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Keller képviselőtársam, ön ritkán téved, szándékosan bizonnyal soha nem, éppen ezért még egyszer meg fogom nézni azt a koncessziós szerződést, hogy ki is írta alá, és meg fog om önnek mutatni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig Pásztohy András képviselő úr következik hozzászólásra, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Ismételten tájékoztatom a képviselő urat, hogy 2 2 perc áll a képviselőcsoportja rendelkezésére. Öné a szó. (15.50) PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai vita során a mezőgazdasági vállalkozásokat érintő kérdésekről már többen szóltak. Végiggondoltam a vita tanulságait, és nem tudom megkerülni, hogy ne hangsúlyozzam azt a véleményemet, hogy valójában a mai vitában is visszaköszön az, hogy a kormány mulasztásos törvénysértés állapotában van, nevezetesen: nem tartja be az a grárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt, mely szerint már '98 őszén, de legkésőbb '99 őszén be kellett volna nyújtania a parlament elé a középtávra szóló agrárpolitikai programját. Majd nyilvánvalóan ezt követően minden évben az előző év agrárjelentésér ől kellett volna tájékoztatni az Országgyűlést, mégpedig a költségvetési és az adótörvények benyújtása előtt, nyilván azzal a szándékkal, hogy a tapasztalatokat meg kellett volna vitatni az Agrárgazdasági Tanáccsal, tehát az agrárium szereplőivel, érdemi v éleménynyilvánításra lehetett volna sort keríteni, érdemi törvényjavaslatokkal, az adótörvények módosításával, javaslatával lehetett volna segíteni az ágazat nehéz helyzetén. Dönteni lehetett volna támogatásról és sok minden másról, illetve olyan törvények re lehetett volna fölhívni a kormány figyelmét, mint például a földtörvény vagy a földhasználat kérdéseiről szóló törvények, amelyek segítették volna a mezőgazdaság versenyképességének javítását, nem beszélve az európai uniós csatlakozásra való felkészülés ről, amiben, úgy gondolom, van mit tennünk. Az elmúlt három évben valójában érdemi döntés az agrárgazdaságban nem történt, inkább visszafejlődés volt tapasztalható. Úgy ítélem meg, hogy a válság elmélyülőben van. A legnagyobb problémája a mezőgazdaságnak e gyébként az, hogy nincsen jövedelem, árjövedelem nem képződik, részben azért, mert a kormány inflációs politikájával ezt nem teszi lehetővé, és tulajdonképpen a mezőgazdasági termelőkkel nyeleti le az infláció döntő részét; a támogatáspolitikája az elmúlt években pazarló volt, és akár a piacszabályozás nemléte is negatívan befolyásolta a termelők jövedelemszerzési lehetőségét, ugyanakkor az adózás sem segítette a mezőgazdasági vállalkozások hatékony működését. Az elmúlt hónapokban, ez év tavaszán a miniszte relnök úr szájából is elhangzott több nagy bejelentés, jelezte, hogy most már tényleg javítani kell a mezőgazdaság nehéz helyzetén, komplex földbirtokpolitikai csomagot ígért, családi gazdaságról szóló törvényt ígért, hogy tavasszal, mire a gazdák kimenne k a földekre, lássák kézzelfoghatóan, hogy igenis a mezőgazdaság fejlesztésével a kormány foglalkozik. Vártuk a tavaszt, elmúlt, vártuk a nyarat, az is elmúlt, nem jött semmi érdemi törvény a parlament elé, ugyanakkor nagy bejelentéseket hallottunk a későb biekben is, hogy kifizetjük az üzletrészeket, és annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság lesöpörte a törvényt, a kormány megoldja, kormányrendelettel megoldjuk a kifizetést. Majd a földbirtokpolitikai törvényt emlegette a kormányfő, a nemzeti földalap ké rdését; összeszámoltam, hogy 200 milliárd forintos támogatás jött ki, ami a két évre elfogadott költségvetésben nem látható.
