Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - Az ülésnap megnyitása - A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP):
867 Ezzel szemben úgy érzem, hogy az utolsó pillanatban a kormány a - tényleg nem akarom bántani - salátatörvénynek nevezett törvényben próbál törvények helyett pótrendeletekkel, póttörvénymódosításokkal valahogy helytállni. Ugyanakkor nehezen érthető, hogy valójában a mezőgazdasági vállalkozások közül egy bizonyos kört céloz meg - ezt a mai vitában többen is hangsúlyozták adott szakterü letekre hivatkozással , például az őstermelők közül egy ötezer fős létszámot kiszúr, amelyet támogatni kíván, valamilyen többletlehetőséget akar biztosítani nekik, a többi 960 ezer őstermelővel szemben. Ugyanakkor az is látható, hogy a törvényeket, amelye kre hivatkozik a salátatörvény, például a családi gazdaságokról szóló törvény, nem látjuk, nem ismerjük. Bizonyos szóbeszédből arra következtetünk, hogy ez valamilyen nagyságrendhez fogja kötni akár a földhasználatot, akár az árbevételt, de ezt csak sejtel mes bizonytalanság övezi. Azzal egyetértek, hogy a családi mezőgazdasági vállalkozásokat adókedvezményekben nyújtott lehetőséggel is segíteni, támogatni kell, ezt én magam is így látom, de fölmerül a kérdés az emberben, hogy vajon miért nem egységes rendsz erbe foglalva akarja a kormány támogatni az árutermelő mezőgazdasági vállalkozásokat. Nem értjük azt sem, hogy miért diszkriminálja a mezőgazdasági szervezeteket, legyen az társas vállalkozás, azon belül társaság, azon belül szövetkezet, kft. vagy részvény társaság, vagy netán egyéb nagygazdaság, mert ezek a költségvetés befizetői, a falvak legnagyobb foglalkoztatói, személyi jövedelemadót fizetnek a dolgozóik után, járulékot fizetnek, adókat fizetnek az önkormányzatok kasszájába, valóban részt vesznek a tel epülések, kistérségek fejlesztésében. Van nem egy, nem két olyan település - ezt somogyi tapasztalatom mondatja velem , ahol, ha nem fizetne be az adott részvénytársaság vagy nagyvállalkozás annyi iparűzési adót a falunak, amennyit fizet, akkor nem tudnák fönntartani például az iskolát. Nem beszélve arról, hogy valójában ők tudnák segíteni, integrálni a kisvállalkozókat, őstermelőket. A szerencsétlen mezőgazdasági vállalkozók egyébként energiájuk döntő részét nem a vállalkozásokra fordítják, hanem arra, ho gy milyen az adott időpontban a kormányzat széljárása, éppen most milyen formában kell átalakulni, vagy netán szétválni vagy egyesülni, de a viccet félretéve, tényleg hogyan kell szétírni a földet a család különböző tagjaira, hogy igénybe lehessen venni, m ondjuk, a földalapú támogatást, ami jó, hogy van, de mivel nem a versenyképességnek megfelelően használja a kormány a támogatást, ezért nagyon nehéz igénybe venni. Tehát úgy tűnik számomra, hogy a kormány egy kicsit a kiskapuk felé orientálja a gazdálkodók at. Még egyszer hangsúlyozom, hogy minden ésszerű adókedvezménynek, támogatásnak híve vagyok, csak nehezen érzékelhető, hogy nem általánosan, egyetemlegesen a versenyképesség fokozására törekszik a kormányzat, hanem inkább az agrárium, a mezőgazdaság szere plőinek valamilyen szempontból történő szembeállítására törekszik mindig, amint az elmúlt évtizedben már gyakran tapasztalhattuk. Valamennyien tudjuk, hogy az Európai Unióhoz szeretnénk csatlakozni. Most nem szólnék arról, hogy az intézményrendszer kiépíté sével hogy állunk, hogy a technológiai megújulással hogy áll a mezőgazdaság. Ha a 2000. évi statisztikai évkönyvet nézzük, abban világosan látható, hogy a nagygépparkállomány, amivel versenyezni kívánunk a külföldi, uniós társainkkal, 15 éves - legyen az kombájn, traktor vagy bármi , és elgondolkodtató, hogyan fogjuk tudni a versenyt állni, ha azok a bizonyos földbirtokpolitikai, családi gazdasági vagy egyéb törvények be sem kerülnek a parlament elé az ősz folyamán, és nem lesz biztosítva a több száz vag y több tíz milliárdos forrás ezek megvalósítására. Ha az Unióba törekszünk, akkor nem árt észrevenni, hogy ott nem jelzőkkel foglalkoznak, hanem mezőgazdasági üzem kategóriában gondolkodnak, tehát van egy kialakult üzemi kategó ria, amelynek megvannak az ismérvei, megvan a kiszámítható támogatási rendszere, nem pedig a politikai szóhasználaton van a hangsúly, mint például ez esetben nálunk most a "családi" jelző nagyon divatos, bár senki nem tudja megmondani - legyen az egyetemi professzor vagy nagyvállalkozó ,
