Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - Az ülésnap megnyitása - A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
856 Az állam a vallási hovatartozásról természetesen nem készíthet listákat, nem gyűjthet adatokat, mint ahogy a nemzeti kisebbséghez való tartozásról sem teheti ezt. Adataik vannak az egyes e gyházaknak, hiszen az egyházak liturgiája valamilyen módon rögzíti az egyházközösséghez vagy vallási felekezethez való tartozást, ez az egyházak belső ügye, hogy a hozzájuk tartozó hívőket hogyan tudják regisztrálni, hogyan tudják egyben tartani, de ezek a z adatok nem tartoznak az államra. (15.00) Mint ahogy az alkotmányból természetesen az is következik, hogy az állampolgároknak joguk van megvallani hívő voltukat vagy vallásukat, és joguk van ezt a hittételt megtagadni. Senki nem kényszerítheti őket arra, hogy vallási hovatartozásukról adatot közöljenek. A szenzitív adatok gyűjtésére külön szigorú szabályokat ír elő, nem csupán az adatvédelmi törvény, hanem a statisztikai törvény is. Nem tudom, hogy Lezsák képviselő úr bent volte akkor, amikor a statisztik ai törvényből fölolvastam azt a két szakaszt, amelyik a szenzitív adatokkal kapcsolatos korlátokat tartalmazza. Ezt a törvényt is illik tiszteletben tartani. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy a népszámlálás névtelen volt, bár engedje meg, hogy én fenn tartsam a kétségeimet a valódi anonimitás biztosításának garanciáival kapcsolatban. Hiszen mi biztosította az anonimitást? Nem írták fel a megkérdezett nevét a kérdőívre. Ezenkívül a meglévő üres rubrika ellenére, az adatvédelmi biztos és a Központi Statis ztikai Hivatal elnöke megállapodása alapján azt a lakcímrovatot, amely utca, házszám, emelet, ajtó megjelölése alapján a nyilatkozót pontosan felismerhetővé tette volna, egy utólagos megállapodás szerint nem kellett kitölteni. Hogy kitöltöttéke vagy sem, ezt természetesen senki nem tudja. Én gondolom, hogy velem együtt igen sokan átélték azt az élményt, hogy az adatfelvevő a házban lakó volt, a szomszéd, a két házzal odébb lakó, aki pontosan tudta, hogy kinek az adatait veszi fel. Ezért mondtam az előbb, h ogy az anonimitás megőrzése csak és kizárólag az adatfelvevők tisztességén múlott, amit nekem megkérdőjelezni természetesen nincsen szándékomban. De a személyes tisztességet egy ilyen kemény törvényi előírás esetén garanciának tekinteni nem lehet. Végül: a bban senki nem vitatkozhat, hogy a szenzitív adatokra vonatkozó adatgyűjtésnek meg kell egyeznie az adatgyűjtés céljával. A népszámlálás célja világos. Meg kell nézni a népszámlálási törvényt, amely a statisztikai törvényt módosította. Soha senki nem mondt a azt, hogy az egyébként önkéntes válaszadásra kijelölt adatokat bárki, bármilyen más célra, előre meg nem határozott jogkövetkezményekkel fogja felhasználni. Ez tisztességtelen eljárás! És hogy alkotmányellenese, azt majd meg fogja mondani az Alkotmánybí róság, mert természetesen ezt mi, bármilyen mélyenszántó vitában, egymás között eldönteni nem tudjuk. De hogy a dolog enyhén szólva kétséges, hogy enyhén szólva aggályos, azt hiszem, ennyit nyugodt lelkiismerettel mondani lehet. És én azt nem értem, hogy L ezsák képviselő úr az emberi jogi bizottság véleményéből mit nem ért. Ha van egy bizottság, amelynek az adatvédelmet komolyan kell vennie, akkor az éppen az emberi jogi bizottság. A második megjegyzésem: valószínűleg az én hibám, kedves Horváth képviselő ú r, hogy összecsúszott a hitéleti tevékenység és a közcélú tevékenység támogatása, tudniillik én túlzott precizitással a törvény egész címét felolvastam. De amiről itt szó van, az nem a közérdekű tevékenység finanszírozása, csak és kizárólag a hitéleti tevé kenység finanszírozása. A személyi jövedelemadó 1 százalékának felajánlása a hitéleti tevékenység támogatására szól. Egyébként az egyházak közcélú tevékenységét normatív alapon, az eredeti szándék szerint szektorsemlegesen kellene a költségvetésnek biztosí tania. Azért mondom, hogy kellene, mert mindannyian tudjuk, hogy a szektorsemleges finanszírozás ma már több sebből vérzik. Az eredeti szándék az volt, hogy a nem állami fenntartók is hasonló helyzetben legyenek, mint az állami fenntartók. Ma a nem állami fenntartók közül az egyházi fenntartók egyre több olyan sajátos
