Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - Az ülésnap megnyitása - A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
857 előnyt élveznek, amelyet a nem állami és nem egyházi fenntartók, tehát alapítványok, egyesületek nem élvezhetnek. Legutóbb éppen a szociális törvény kapcsán folytattunk erről hosszadalmas vitá t. A lista hosszú, és egyszer tényleg kasszát kellene csinálni, hogy az egyes intézmények egyenrangú kezelése azonos tevékenység esetén mennyire érvényesül. Senki nem akarta megkérdőjelezni azt, hogy az egyházi fenntartású szociális otthonok, egyházi fennt artású idősotthonok, egyházi fenntartású óvodák és iskolák - hadd ne soroljam tovább - megérdemlik a normatív támogatást és azt a kiegészítést, amelyet egyébként az önkormányzati fenntartásban lévő intézmények megkapnak. A hitéleti támogatást szolgá lja az a bizonyos, a személyi jövedelemadóból fölajánlható 1 százalék. Azt gondolom, hogy egy sajátos áttéttel a hitéleti támogatást is tekinthetjük közérdeknek. Hiszen ha azt mondjuk, hogy ebben az országban ugyanannyi hívő, vallásgyakorló ember van, mint amennyi felekezeten kívüli, és a közbeeső legnagyobb létszámú grémium azt állítja magáról, hogy a maga módján vallásos, akkor a hitéleti tevékenységben felajánlott - bocsásson meg a kifejezésért, nem tudok jobbat mondani - lelki szolgáltatás is közérdeket fejezhet ki. Ezért nemhogy nem kifogásoltuk, hanem annak idején - már elnézést - az MSZPSZDSZkormány találta ki, hogy a hitéleti tevékenység támogatására legyen fix, előrelátható, kiszámítható mechanizmus. Ebből az következik, hogy mi magunk is úgy gond oljuk, hogy az egyházi személyek létbiztonsága közérdek. Úgy gondoljuk, hogy azoknak a világi alkalmazottaknak az elemi biztonsága, akik az egyházak tevékenységében részt vesznek, szintén közérdek. Azt gondoljuk, hogy a templomok működtetése, ami pénzbe ke rül, meghaladhatja az egyházak anyagi erejét - nem mindegyikét, persze. Mert egy templomot világítani kell, fűteni kell, a sajátos rítusok szerint virággal díszíteni és a többi. Semmi nincs ingyen. És természetesen - sokadszor ismétlem - úgy gondoljuk, hog y Isten szolgáinak is jár a nyugodt öregség, a biztonság betegségük esetére. És nem szeretnénk nyomorú idős papokkal találkozni. Sajnos, én már találkoztam. De itt nem erről van szó! Itt arról van szó, hogy ha nem elegendő a jelenlegi költségvetési forrás, akkor milyen módon egészítsük ki. Mi azt mondjuk, hogy törvényszerű módon, a törvényeknek megfelelő módon, az alkotmányosság szellemében. Ennyiről szól a történet. Azt gondolom, hogy az alkotmány betartása mindannyiunk dolga. Köszönöm szépen. (Taps az MSZ P és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő asszony felszólalását. Nem tudom, Lezsák képviselő úr elállt a kétperces hozzászólási igényétől? (Jelzésre:) Igen. Köszönöm szépen. Ez esetben Bauer Tamás képviselő úr következik hoz zászólásra, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az egyik: Dancsó képviselő úrnak még a televíziós időben volt egy megjegyzé se hozzám, és erre szeretnék visszatérni. Sajnos, pont most ment el, és ezért már nem hallja. Ő nagyon érdekes módon fogalmazta meg, hogy miért van igaza a törvénynek, és miért nincs igazam nekem, amikor azt a feltételezést fogalmazta meg, hogy a nyugdíjak adózásban való figyelembevételére alkalmazott új megoldást - talán ez így pontos - Paretooptimális megoldásnak tekinthetjük. Pareto, a régesrégen élt olasz közgazdász azt mondta, hogy ha egy változás egyvalakinek jó, és mindenki másnak nem rossz, akkor az egyértelműen kedvező. Ez esetben a szerencsés nyugdíjasok, akiknek még keresetük van, jól járnak, senki más nem jár rosszul, tehát nem érti, hogy mi a kifogása itt az ellenzéknek, így nekem is. (15.10)
