Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - Az ülésnap megnyitása - A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
848 Hozzászólásra következik Kósáné Kovács Magda asszony, az MSZP képviselője. Megadom a szót. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Ebből a képviselőtársaim által salátatörvénynek becézett szakmai katasztrófából egyetlen kérdéskört szeretnék kiemelni, ami néhány bekezdés csupán a testes törvényben, de úgy gon dolom, az állampolgárokat széles körben érinti, és az elmúlt hónapok tapasztalatai arra is figyelmeztettek, hogy a szabályozásnak ez a tárgyköre erős visszhangot, sőt érzelmeket vált ki az állampolgárok körében. Az 1997. évi CXXIV. törvény megváltoztatásár ól van szó, amely törvény az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének támogatására felajánlható összegek szétosztásának a szabályairól és magának az összegnek a nagyságrendjéről szól, és ez a javaslat ezt változtatja meg. Három kérdéskörben szeretnék a témához hozzászólni. Először ismételten meg kívánom állapítani, hogy az egyházakat érintő szabályozásban a kormány, illetve a kormánykoalíció állandóan az alkotmányosság határait súrolja. (14.20) Nekem ahhoz nincs jogom, hogy megállapítsam, hogy alkotmány ellenes. Rendkívül fájlalom, hogy az Alkotmánybíróság benyújtott kereseteinkre mindeddig nem adott választ. Azt azonban tudom, és mindenkinek tudnia kell, aki a magyar alkotmányt és törvényeket ismeri, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság, az állam és a z egyház szétválasztása, az állam világnézeti semlegessége alkotmányos kritérium, és ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ezzel kapcsolatban terméketlen vitákat folytattunk le itt, a parlamentben, érvek, ellenérvek nem voltak, vagy könnyen szétzúzha tók voltak. Kiderült, hogy feles törvények leplezik le az állam egyházi preferenciáit, és ezeket a gesztusokat egyes egyházi személyek politikai gesztusokkal viszonozzák. Azt hiszem, valamennyiünk nevében, de az ellenzék két pártja nevében mindenképpen jel enthetem, hogy számunkra elfogadhatatlan az átideologizált állam, de elfogadhatatlan a politizáló egyház is. A történet megint erről szól: az állami preferenciákról és feltehetően a cserébe várt gesztusokról. A népszámlálás előkészítése során vita volt arr ól, hogy helyese vallási hovatartozásról nyilatkozatot kérni. Akkor úgy tűnt, vannak garanciák arra, hogy ezek, a törvény szóhasználatával szenzitív, tehát kényes adatok valóban anonim módon kerülnek az ívekre, és kerestük a megfelelő eljárási módokat ahh oz, hogy a névtelenség biztosítható legyen. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kérdőívet nem egyeztették az adatvédelmi biztossal, nem látta az emberi jogi bizottság, és ezekre a beígért garanciákra végül is más biztosíték nem volt, mint az adatgyűjtők ti sztessége - ebben nekem nincsen okom kételkedni. Tudjuk, hogy a szenzitív adatszolgáltatásra vonatkozóan a népszámlálás során a válaszadás önkéntes volt. Hogy ezt az önkéntességet valóban lehetette biztosítani, soha nem fogjuk megtudni. Azt viszont tudjuk , hogy a válaszadók köre nem tükrözi és nem tükrözheti a hívők körét, mert nyilván a hívők között is voltak, akik nem válaszoltak, de lehet, hogy a válaszadók között voltak olyanok, akik egyébként nem felekezeten kívüliek, sajátos módon vallásosak, tudniil lik olyan kérdés nem volt, hogy a válaszadó hívő vagy nem hívő. De a válaszadók köre nem fedheti le az egyházakhoz tartozók körét sem. Ez az utóbbi kör, az egyházakhoz tartozók köre feltehetően szélesebb, és nem szeretnék hozzá nem értőként kánonjogi fejte getésekbe bocsátkozni, de az állampolgárságba beleszületünk, a katolikus egyházba bekerülünk a keresztség felvétele során, és ebből kikerülni nem lehet. Vannak fekete bárányai a katolikus egyháznak, de a katolikus egyház tagja marad a megkeresztelt ember h aláláig, vagy ha - ritka esetekben - az egyház ki nem átkozza a soraiból. És ez a két kör semmiképpen sem azonos az állampolgárok azon körével, akik a személyi jövedelemadójuk egy százalékát az egyházak hitéleti támogatására akarják fordítani.
