Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 25 (225. szám) - A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
620 Ugyanakkor két jogi kérdés is szóba került, ez a letéti számlák és a többletbevételek ügye. A bizottság tagjai előtt nyilvánvalóan ott volt az Állami Számvevőszék jelentése, amelyből világos volt számun kra, hogy ebben a két, joginak tekinthető kérdésben mit képvisel az Állami Számvevőszék, ugyanakkor a kormány képviselője ott, a bizottság ülésén szóban kifejtette a kormány álláspontját ebben a két vitatható jogi ügyben. Egyébként azóta ezeket az észrevét eleket, a kormány észrevételeit írásban is megkapták a képviselőtársaim. A bizottság tagjai érzékelhették, hogy ezekben a kérdésekben, ami a sajtónyilvánosság előtt talán a legnagyobb vitát váltotta ki, az államháztartási törvény értelmezhető sokféleképpen , mert egy értelmezését adta az Állami Számvevőszék, és egy másik értelmezését elmondta a kormány, a maga igazát védendő. Tehát mi azt látjuk, hogy az államháztartási törvény így is meg úgy is értelmezhető ezekben a kérdésekben, ezért azt gondolom, hogy en nek a törvénynek, tehát az államháztartási törvénynek e szakaszai is pontosítást kívánnak. Mindezek mérlegelésével az emberi jogi bizottság többsége a zárszámadási törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm. (Taps a kormánypártok sor aiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Szűcs Lajosnak, az egészségügyi bizottság előadójának. (Szűcs Lajos nem tartózkodik az ülésteremben.) Úgy látom, hogy nincs a teremben. A bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemé ny ismertetésére megadom a szót Vojnik Mária asszonynak. DR. VOJNIK MÁRIA , az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem csodálkozom azon, hogy a többségi vélemény megjelen ítője nincs a teremben, hiszen a bizottság szeptember 19ei ülésén - amelyen kormánypárti képviselőtársaim közül tizenketten igennel szavaztak a 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatra, miközben tízen ellenzéki képviselőtársaimmal nemmel, és egy MIÉPes k épviselőtársam tartózkodott - kormánypárti vélemény a zárszámadás kapcsán nem hangzott el. Egyetlen megszólalás történt kormánypárti képviselőtársaim részéről, melyben kísérletet tettek arra, hogy bebizonyítsák a bizottságnak, miszerint nem kétéves költség vetése van a Magyar Köztársaságnak, hanem kétszer egyéves, tehát a 2001. évi költségvetésmódosításnak nem kell maga után vonnia a 2002. évi költségvetés módosítását, még az automatikus teljesülések területén sem. (11.00) Ellenzéki képviselőtársaimmal tart almilag alkalmatlannak találtuk ezt a költségvetési zárszámadási javaslatot, mind a 2000. évre vonatkozóan, mind pedig a 2001. évi költségvetésmódosításra vonatkozóan. A meglehetősen hosszú vitából csak néhány fontosabb mozzanatot szeretnék kiemelni. Krit ika tárgyává tettük a letéti számlák kérdését. Nemcsak azért, mert azt törvénytelennek tartjuk, hanem azért is, mert ebből a letéti számlából 10,6 milliárd, melyet a kormány állítólag az egészségügy megsegítésére kívánt fordítani, mind a mai napig nem ért el sem az egészségügy szereplőihez, sem az egészségügyi ellátás egyetlenegy területére sem. Vitattuk a kormány politikáját, amely megnyilvánul a költségvetés zárszámadásában is. Azt tudniillik, hogy miközben a GDP növekedése 5,2 százalék és az újraelosztás i arány 60ról 56 százalékra csökkent, gyakorlatilag az állam nem teljesíti azt a jóléti funkcióját, amelyért pedig - szinte azt mondhatnánk - létrehozták. Mindazok a jóléti kiadások, amelyekre az állampolgároknak, az állampolgárok jelentős csoportjainak s zükségük lenne, érdemben nemhogy növekedtek, hanem csökkentek a 2000. év során. És ez nem egyetlen év ebben a ciklusban, hanem trend szerint csökkennek a jóléti kiadások, és torzulnak az arányok azoknak a hátrányára, akiknek a költségvetésből való támogatá sa elemi szükség lenne, így a kis jövedelműek, a sokgyermekes családok, a szegényes körülmények között és a hátrányos térségben élők hátrányára. Vitatjuk, hogy a kormánynak joga van nem elkölteni a költségvetésben megszabott tételeket. És különösen fájdalm as, hogy a kormány nem költötte el a rendelkezésére álló forrásokat az egészségügy területén, egy olyan szektorban, amelyben minden fillér egy másik forintért kiált. És - a
