Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 24 (224. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MOLNÁR LÁSZLÓ (független):
568 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. LEZS ÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem szoktam ilyen késő éjszakai órán kétpercesekbe kapaszkodni, de úgy gondolom, hogy a lelkiismeret nem hagy békén. Hogy jó vagy rossz a lelkiismeretünk, az egy nagy kérdés. Egy biztos, senkin ek nem lehet nyugodt a lelkiismerete ebben az országban, akár ebben a Házban sem. Miért mondom ezt? Gidai Erzsébet képviselő asszonynak volt egy nagyon érdekes fölvetése, amely számadatokat más megközelítésben, más elemzésben majdnem hasonlóan olvashattam. Arról van szó, hogy ha a nyugdíjak összegét, reálértékét 1990ben 100nak veszem, akkor ez '9899ben, ha jól emlékszem, 78 körül van, 7778, most pedig elért 82 egységre. Ő elmondta azt is, hogy a számítások szerint körülbelül hány milliárd kellene ahhoz , hogy újra 1990es szintet érjen el a nyugdíjak reálértékének az összege. Tulajdonképpen ez bennem úgy tisztult le már korábban is, hogy a gazdasági életben a rendszerváltás első nagy szakasza akkor zárul, ha meghaladjuk az 1990es reálértéket. S tulajdon képpen emiatt senkinek nem lehet jó vagy nyugodt a lelkiismerete sem itt a Házban, sem a falakon kívül. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Tekinte ttel arra, hogy több jelentkező nincs, az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a pénteki ülésnapunkon kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend utáni felszólalásokra kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Molnár László képviselő úr, aki független képviselő, "Amennyiben egy autópályán a lezárással érintett útszakaszok akár egy szakaszban, akár több kisebb szakaszt összeadva elérik az 5 kilométeres hosszat, úgy erre az autópályára a lezárás időtartamára szüneteljen a díjfizetési kötelezettség" címmel. Öné a szó. MOLNÁR LÁSZLÓ (független) : Köszönöm szépen. Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képv iselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Napjaink közélete az autópályák építésével kapcsolatos ügyektől hangos: hol, milyen hosszúságban, mennyiért, kinek a közreműködésével épüljenek az autópályák. Ez tartja lázban a közvéleményt és ad alkalmat politikai pen geváltásra a polgári kormány és az ellenzék között. Hangsúlyozom, a magam részéről nem ezeket a vitákat szeretném szélesíteni, hanem a kérdést egy más szempontból vizsgálva az autópályadíjakkal sújtott autóstársadalom nevében, magam is autósként kívánok sz ót emelni. Magyarország közismerten nem tartozik az autópályanagyhatalmak közé, autópályáink sem hosszúságban, sem pedig sűrűségben nem vetekednek Olaszország, Franciaország, Spanyolország vagy akár Ausztria úthálózatával, Németországról nem is beszélve. Amikor még a rendszerváltás előtt eljutott a szerencsésebb állampolgár Nyugatra, nemcsak a kirakatok bőségét és a jól öltözött embereket csodálhatta meg, hanem csodálatos autópályákat is láthatott. El lehetett ragadtatva attól, hogy szerény kis 70 dollárjá val is használhatta az autópályát, ami nem került semmibe, legalábbis
