Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 24 (224. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GIDAI ERZSÉBET, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
560 listát vagy a bérek listáját, akkor bizony az egészségügy ebben a rangsorban alulról a második vagy a harmadik helyet foglalja el. Tehát ezzel nem oldották meg a bérezést. Ehhez hozzákapcsolódik a gyógyszerkiadások mutatója mint egy következő problémás terület. Az alultervezett gyógyszerkiadással kapcsolatban a 135 mill iárddal, amelyet később aztán 150 milliárdra felemelt a pótköltségvetés, szintén nem oldották meg a gyógyszerkiadások finanszírozását. Tisztában vagyok azzal is, hogy a gyógyszerfogyasztásnál számtalan sok olyan, majdnem a visszaélés határait érintő tevéke nységet is észreveszünk, amelyeket ha megszüntetnénk, sokkal ésszerűbb gyógyszerfogyasztást lehetne megvalósítani, de bizony az is igaz és tény, hogy nem egy fekvőbetegellátó intézménybe a betegek viszik be a gyógyszereket, mert a kórházak nem tudják bizt osítani. Maga az Állami Számvevőszék jelentése is megemlíti, hogy a gyógyszertámogatottság, miközben óriási terhet jelent a fogyasztónak, és ez mindenekelőtt a nyugdíjas korosztályt érinti, mindössze 60 százalékos. Bizony, a befizetett járulékok alapján e z tarthatatlan, tehát ez azonnali változtatást igényelne. Hasonló a fekvőbetegellátás finanszírozása is. Valahogy úgy tűnik az embernek, hogy azzal, hogy csak kéthárom hónap után tudja finanszírozni a működési kiadásait az OEP, ami nagyon súlyos pénzügyi deficitet is okoz a kórházaknak, a fekvőbetegellátásnak szinte a mesterséges csődbe juttatása zajlik most már évek óta; úgy tűnik, mintha ezzel szinte elő szeretnék készíteni azt az esetleges fekvőbetegellátási privatizációt, amelynek természetesen nagy on súlyos ellátásbeli következményei lehetnek. Kiszámoltam, hogy ha így alakul tovább az egészségügy finanszírozása és a fekvőbetegellátásnál a privatizáció - amelynek a tervezete hamarosan majd vitatéma lesz, bár most nem erről szól a mai vita , tehát h a be fog következni, akkor a magyar népességnek több mint 10 százaléka ellátatlan marad, márpedig ezt egyik kormányzat sem vállalhatja fel, mert egyszerűen a magyar népesség fizetőképessége olyan alacsony, hogy egy privatizált kórházi átalakulást nem tud m egfinanszírozni. A fekvőbetegellátás esetében ezért nagyon sürgős intézkedésre lenne szükség, egyrészt olyan kórházkonszolidációra, amellyel a kórházaknak a jelenlegi pénzügyi deficitjét meg lehetne finanszírozni. Ez természetesen együtt járna egy alapos átvilágítással, amelyben bizonyos kapacitásfelesleget fel lehetne számolni, a belső pazarlásokat le lehet építeni, de mindezzel együtt valójában egy egészségesebb kórházfinanszírozást lehetne biztosítani a páciens és a kórházakban dolgozó orvosok, nővére k és kisegítő személyzet megelégedésére. Felmerül még ebből az előttünk lévő anyagból a vagyon kérdése, hogy mi legyen a társadalombiztosítás vagyonával. Nem értek egyet azzal, hogy ettől a vagyontól meg kell válni. Nemzetközileg is ismert, hogy ahol társa dalombiztosítási rendszer van, az a vagyonát működteti, és annak a bevételét visszaforgatja a társadalombiztosítási kasszákba, majd utána az érdekeltek, a nyugdíjasok, illetve a pánciensek érdekében használja fel. Tehát ettől a vagyontól, amelyet úgy hozna k itt elő az ÁSZjelentésben és a költségvetési előterjesztésben, a zárszámadás előterjesztésében is, hogy sajnos nem tudták eladni, miért kell mindenféleképpen megválni? Nyilván van olyan, ami nem használható, vagy nagyon sokba kerülne annak az újrafennta rtása vagy működtetése; akkor ettől differenciáltan meg lehet válni, de egészében az a szemlélet, hogy a vagyontól váljunk meg, nem pedig működtetéssel pótlólagos bevételhez juthatna a társadalombiztosítási kassza, közgazdaságilag rossz és pazarlást jelent . Végül szólni szeretnék még dióhéjban a tartozásokról. Még mindig nagy a kintlévőség, mintegy 150 milliárd forintot jelent. Ennek a behajtásáról gondoskodni kellene, hiszen nagyon sok olyan cég van például a multinacionális cégek közül is, amely cégek nem fizetik tisztességesen a társadalombiztosítási hozzájárulást, sőt a jövőben azzal ki is bújnak a fizetés alól, hogy nem munkavállalói rendszert, hanem bedolgozói rendszert építenek ki, márpedig ha a munkavállaló bedolgozóként, vállalkozóként vállal munkát egy multinacionális cégnél, az nyilván a minimális társadalombiztosítási járulékot fogja fizetni. De ahol munkavállalók is voltak korábban, ismertek
