Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A munkanélküli-ellátások körének felülvizsgálatáról szóló jelentés és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - NÉMETH ZSOLT (MDF):
462 biztosítópénztárakkal mennyi gond volt és van. Azt kell mondanom saját tapasztalataim alapján - hiszen én is vizsgálódtam il yen körökben , hogy elképesztő dolgokkal lehetett és lehet találkozni egyegy vizsgálat során. A legelemibb nyilvántartási szabályokat nem tartják be, ez minden vizsgálatnál rendszeresen visszatérő jelenségként kerül megfogalmazásra, és tulajdonképpen ért hetetlen az a puhaság, amivel a pénzügyi kormányzat ezeket a kérdéseket kezeli. Itt mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy sokkal szigorúbb, feszesebb módon kell szabályozni ezeknek a pénztáraknak a működését, ezeknek az ellenőrzését sokkal ala posabban kell elvégezni és - ami nálunk Magyarországon nagy divat, mármint hogy elmarad - szankciókat kell alkalmazni, és idejében be kell avatkozni a rosszul működő pénztárak tevékenységébe. Nem tudom megállni, hogy a jelentés adatai kapcsán - s most első sorban az adatokra gondolok - ne tegyek néhány megjegyzést, ne mondjak el néhány gondolatot. Ígérem, nem leszek hosszú. Az egyik: a munkanélküliek köre, úgy összességében. Tudom, hiszen többször elővezettem már ez a problémát, hogy az a válasz, kérem, igen , ilyen módon tartja statisztikailag a munkanélküliek körét egész Európa, nekünk ehhez kell alkalmazkodni, és ennek alapján így és így néz ki a helyzet. Mégis azt kell mondanom, ez bizonyos fokú önbecsapás, és tulajdonképpen nem volna szabad, hogy zavarjon bennünket, Európában hogy mérik vagy hogy nem mérik. Mérjük mi is úgy, de azért önmagunkat ne csapjuk be, a problémákkal csak úgy tudunk szembenézni, ha megfelelően ismerjük azokat, ezért próbáljuk már meg egyszer felmérni, hogy valójában milyen méretű, m ilyen szélességű, milyen a vertikális és horizontális eloszlása a valódi munkanélküliségnek, ami lényegesen magasabb arányt vagy számot képvisel, mint amennyit a jelenlegi statisztikai adatfeldolgozásaink mutatnak - higgyék el, hasznos dolog volna. A másik problémám pedig az, hogy a 4550 évesek speciális módon kiszolgáltatottjai annak a helyzetnek, amiben mindnyájan kénytelenek vagyunk élni. Köztudott, ha egy 4045, de különösen már 50 felé járó ember elveszti a munkahelyét, szinte képtelen elhelyezkedni, s hadd tegyen hozzá, minél inkább van valamilyen diplomája vagy képesítése, érdekes módon annál kevésbé tud elhelyezkedni. Kell erről beszélni, mert ezek hihetetlenül kiszolgáltatott emberek, nyugdíjba nem mehetnek, ki tudja, mit fognak kapni, ha elérik az t a kort, mert munkanélküliek. Ezek az emberek teljes összeomlást élnek át huzamos időn keresztül. Aki ilyet egyszer az életben már közelről látott, annak rá kell döbbennie arra, hihetetlen, hogy ezzel a réteggel mi történik ebben az országban. Muszáj, kel l valamit tenni ezekért az emberekért! Tehát kell erről beszélni, mert nem egyedi, elszigetelt jelenségekről van szó, hiszen egy igen széles réteget érint. Elnézést kérek, hogy olyasmiről beszéltem, ami nem ennek az anyagnak a témája, de ennek az anyagnak a kapcsán jutott az eszembe. Azt kell mondanom, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja elfogadásra javasolja a jelentést, és a pénztárakról szóló eszmefuttatás figyelembevétele mellett a határozati javaslat elfogadását is támogatja. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. NÉMETH ZSOLT (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt év májusában született országgyűlési határozati jav aslatnak tett eleget a kormány, amikor elkészítette a munkanélküliellátások felülvizsgálatáról szóló jelentést. Akkor is, most is előttünk áll egy megválaszolatlan kérdés, hogy a munkanélküliellátásban részesíthetők köre milyen módon terjeszthető ki az e gyéni és társas vállalkozókra. Áttanulmányozva a jelentést, a hozzá kapcsolódó mellékleteket, országgyűlési határozati javaslatot, felvetődik a kérdés, vajon közelebb kerültünke a megoldáshoz. Vajon mennyire határozott és eltökélt a szándék a vá ltoztatásra az érintettek és az érintettek érdekképviseletei részéről? A jelentés többször is megpróbálja definiálni az önfoglalkoztatók körét: egyéni
