Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A munkanélküli-ellátások körének felülvizsgálatáról szóló jelentés és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - NÉMETH ZSOLT (MDF):
463 vállalkozók, társas vállalkozók, segítő családtagok, mezőgazdasági vállalkozók, őstermelők, egyéni ügyvéd ek, közjegyzők, hogy csak a legjellemzőbb csoportokat említsem. Nos, nagyon heterogén halmazt képeznek. Ha még megemlítjük az alkalmi munkásokat is, akiknek az ide sorolása csupán a tekintetben helyes, hogy e körben is megoldatlan a munkanélküliellátás, a kkor látható, hogy e probléma nem az érintettek oldaláról és nem elementáris erővel tör felszínre. Ha leegyszerűsíteném a helyzetet, azt mondhatnám, hogy aki nem érzi magát veszélyeztetettnek, az a kötelező vagy önkéntes járulékot egyfajta ellenszolgáltatá s nélküli új adóként éli meg, akiket pedig fenyeget a munkanélküliség, azoknak meg gyenge az érdekérvényesítő képessége, és nem biztos, hogy vállalkozásuk elvisel többletterheket. Nehezen képzelhető el, hogy az alkalmi munkások vagy kényszervállalkozók azt követeljék, hogy havonta kötelesek legyenek többletköltséget elkönyvelni. De az sem valószínű, hogy egy sikeres ügyvéd munkanélkülisegély lehetőségére vágyakozna. A probléma ennek ellenére megoldásra vár. Az önfoglalkoztatók, egyéni és társas vállalkozók számának meghatározására a jelentés kísérletet tesz. Az egymással nem kompatíbilis definíciók miatt azonban másmás eredményre jutunk, ha a Központi Statisztikai Hivatal, az Egészségbiztosítási Pénztár vagy az APEH adatbázisára támaszkodunk, így az önfogl alkoztatók teljes létszáma 340 ezertől egészen 780 ezer főig terjedhet. Legalább ilyen nehéz feladat meghatározni azt, hogy közülük vajon hányan válnak, válhatnak munkanélkülivé, hány fő lehet az, akiknek erre az esetre a munkanélküliellátás megoldást jel enthet. Helyesen járunk el akkor, amikor az Európai Unió tagállamaiban működő önfoglalkoztatókra vonatkozó szabályozási modelleket vizsgáljuk a hazai gyakorlat kialakításához. Az egyik lehetőség a kötelező járulékfizetési rendszer. A foglalkoztatási törvén y hatálya alá tartozó munkaadó és munkavállaló a bruttó kereset 3, illetve 1,5, összesen 4,5 százalékát fizeti. Ezért a munkáját elvesztő munkavállaló meghatározott feltételek esetén maximum kilenc hónapig átlagkeresetének 65 százalékát, de legfeljebb néhá ny forint híján 33 ezer forint járulékot kaphat. (16.40) Fel kellene mérni azt az önfoglalkoztatói kört, amelyre az említett elvek alapján ki lehetne terjeszteni a szabályozást. Helyesen állapítja meg a jelentés, hogy a járulékfizetés alapjául szolgáló 4,5 százaléknyi járulékok meghatározott idejű befizetésének nyilvántartása viszont megoldatlan. A nyilvántartási rendszer kialakítása többletköltséggel járna. A vállalkozók munkanélküliségtől nem fenyegetett 95 százaléka a járulékfizetési kötelezettséget fele sleges többletadónak tekintené. E modell elvetésére, úgy véljük, elegendő az is, hogy az érintettek érdekvédelmi szervezetei e variációt nem támogatták. Támogatták viszont az önkéntes rendszer bevezetését. A Munkaerőpiaci Alapba való önkéntes befizetést t ervezhetetlensége miatt kell elvetnünk. Önkéntes elhatározáson alapuló, önsegélyező pénztárrendszer kiépítése lehet az egyetlen lehetőség. A jelentés alapos modellezést tartalmaz e forma bevezetésének, működőképességének esélyeire vonatkozóan. A munkanélkü lipénztárnak egymással ellentétes kívánalomnak kellene eleget tenni. Feleljen meg az egymástól különböző vállalkozói csoportok sajátosságainak, ez alapján viszont kis taglétszámú pénztárak alakulnának ki, amelyek nem garantálnak megfelelő biztonságot. Így egy országos hatáskörű pénztár működtetése célszerű, még akkor is, ha minden követelménynek nem tud megfelelni. Biztosításmatematikai számításokból viszont kiderül, hogy a számottevő ellátás biztosításához a fizetendő járulék mértéke viszonylag magas. Min dezek alapján megkérdőjelezhető, hogy állami források nélkül kialakítható, fenntarthatóe működőképes munkanélküliönsegélyező pénztár. A Magyar Demokrata Fórum a jelentés ismeretében, amelyet korrektnek tart, támogatja a jelentés elfogadásáról szóló határ ozati javaslatot. Úgy véljük, hogy a probléma megoldásához az érintettek aktív részvétele mellett nélkülözhetetlen az önsegélyező munkanélkülipénztárak megalakulását támogató szabályozás kialakítása is.
