Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A munkanélküli-ellátások körének felülvizsgálatáról szóló jelentés és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
459 Én úgy gondolom, hogy a munkanélküliek ellátásáról a törvény rég óta gondoskodik, és ennek megvannak a szabályozott formái is. Viszont amiről most beszélünk, az önfoglalkoztatókról, ez hosszú ideje nem megoldott. Tisztelt képviselőtársaim, több mint tíz éve nem megoldott az önfoglalkoztatók munkanélkülivé válása esetén az ellátás. Azt hiszem, azt mindenki tudja, hogy a munkanélküliellátás forrása elsősorban a Munkaerőpiaci Alap. Az alapot a munkavállalók és a munkáltatók befizetései táplálják, két forrásból táplálkozik. Működése ennek az igénybevételére szabályozott, é s a jogosultság is szabályozott. A befizetések, mint mondtam, a munkaadói járulékokból és a munkavállalói járulékokból származnak. Működik ebben a rendszerben - és úgy gondolom, ez nem rossz - a szolidaritás elve, ugyanakkor a biztosítás elve is működik az eddig kialakult rendszerben. Hangsúlyozom, azokról van szó, akiknek munkaviszonyuk van, társadalombiztosítást és egyéb más járulékot fizetnek utána a munkaadók és maguk a munkavállalók is. Azt mindenki elfogadta, hogy ez így működik, és azt is tudomásul v ette eddig a társadalom, hogy csak az részesülhetett ebből az ellátásból, aki befizetett. De úgy gondolom, a szolidaritás elvének valahol a tekintetben is működnie kell, hogy akik nem fizettek be, azok is kaphassanak valamilyen ellátást. E gondoskodás vete tte papírra az országgyűlési határozati javaslatot, hogy e rétegről is igyekezzünk gondoskodni mi itt, a törvényhozásban. Az az állításom teljesen nem igaz, hogy nem vehettek igénybe semminemű támogatást a korábban nem befizető munkanélküliek, hisz szó vol t arról, államtitkár úr is említette, hogy a munkaügyi központokban jelentkezve a munkanélkülivé váltak különböző képzésekben részt vehettek, és a foglalkoztatásukhoz a munkáltatóik támogatásokat igénybe vehettek ebből a Munkaerőpiaci Alapból, de konkréta n munkanélkülisegélyt nem. Nos, fölvetődik a kérdés: mi legyen azokkal, akik nem befizetők, és nem fizettek be a biztosítási alapba? Ezek ellátatlanok, mint mondtam. Két megoldás kínálkozik: az önkéntes vagy a kötelező biztosítás. A kötelező biztosítással kapcsolatban a megkérdezettek, így tehát az érdekképviseleti szervek is amellett kardoskodtak, hogy ne legyen kötelező. Úgy gondolom, hogy a teher sem szabad, hogy tovább nehezítse ezeknek az embereknek az életkörülményeit, de lehetőséget kell biztosítan unk az önkéntes biztosítási rendszerek kialakítására. Gyakorlatilag ez is nyitott kapukat döngető elképzelés, hisz van jelenleg; ezzel az a gond elsősorban, hogy költséges, és nem igazán barátkoztak meg ezzel az elmúlt 1011 év alatt a vállalkozók. Ez a bi ztosítási forma - tehát az önkéntes - arra az esetre szólna, ha a vállalkozó munkanélkülivé válik. Kik ezek a vállalkozók? Mint szó volt már róla: egyéni, társas és más típusú önfoglalkoztatók. Arra a kérdésre is választ kell adnunk, hogy milyen, jelenleg is érvényben lévő jogi feltételek vannak arra vonatkozólag, hogy ezek a vállalkozók az önkéntesség alapján biztosításban részesülhessenek. A biztosítópénztárakról szóló '95. évi XCIV. törvény, valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárról szóló '9 7. évi LXXXII. törvény. Megkérdezve a vállalkozókat, drágának tartják ezeket a formációkat, és azt hiszem, a feladatunk a tekintetben van, hogy az önkéntes biztosítás költségeit csökkentsük, és az állami szerepvállalást e tekintetben előtérbe helyezzük. No s, mint mondtam, nem alakult ki eddig a formája, és az önkéntesség lehetőségével nem éltek a vállalkozók, pedig a jogi keretek adottak. Én úgy gondolom, hogy meghallgatva az érdekképviseletek véleményét is, velük párbeszédet folytatva, ragaszkodnak ők is a z önkéntesség elvéhez, ugyanakkor a kérdés megoldását szorgalmazzák, és az állami szerepvállalás bekanalizálását. (16.20) Úgy gondoljuk, hogy a vállalkozók és e kör terheinek nem szabad nőnie, meg kell maradnia az önkéntesség elvének; és az állami szerepvá llalásnak e tekintetben lehetőséget kell adnia, hogy ezek a munkanélkülivé váló önfoglalkoztatók ellátásban részesülhessenek arra az esetre, ha munkanélkülivé válnak.
