Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A munkanélküli-ellátások körének felülvizsgálatáról szóló jelentés és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
458 biztosítási rendszer kialakítása hosszabb távon nem tűnik elképzelhetetlennek az érintettek közötti széles körű felmérést és egyeztetést követően. Ezt követően kerülhet sor az állami szerepvállalás szükségességének, módjának és mé rtékének a vizsgálatára." Ebből véleményem szerint egyértelműen megállapítható, hogy a közeljövőben erre nem fog sor kerülni, tehát ilyen előterjesztés valószínűleg nem lesz. Mi úgy gondoljuk, hogy szükség van egy valóban önkéntes rends zerre, de látunk erre lehetőséget, méghozzá úgy gondoljuk, hogy akik önként úgy döntenek, hogy befizetik a járulékaikat, azok, amennyiben munkanélkülivé válnak, a Munkaerőpiaci Alapból részesedhetnének. Ezeket a javaslatainkat a korábbi foglalkoztatási tö rvény módosításakor elő is terjesztettük, és emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy ez még kormánypárti körökben is viszonylag kedvező fogadtatásra talált, bár a kormány akkor azzal fogta ki a szelet a vitorlából, hogy éppen most dolgozik azon a j avaslaton, amelyik ezt a kérdést megoldja. Mi úgy gondoljuk, hogy sokkal konkrétabb lépést kell tenni, mint amit a kormány itt előterjesztett, és arra kérjük képviselőtársainkat, hogy majd ennek megfelelő határozatot próbáljon az Országgyűlés elfogadni. Kö szönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Más bizottság kívánjae az álláspontját ismertetni? (Nincs jelzés.) Nem kívánja. Először az írásban jelentkezett felszólalóknak fogom megadni a szót, ezúttal is a napir endi ajánlás szerinti 1010 perces időkeretben. Elsőként Babák Mihály képviselő úr következik, FideszMagyar Polgári Párt; őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony, az SZDSZ részéről. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! A rendszerváltást követően sokan kerültek utcára, hisz a cégek tönkremenetele, csődje, felszámolása, privatizálása rengeteg embert érintett nagyon keserűen, mégpedig úgy, hogy meg kellett válnia munkájától, nem marad munkája, nem maradt munkahelye. Sokan úgy próbáltak ezen változtatni, hogy továbbtanultak, képezték, átképezték magukat, és különböző megoldást választottak arra, hogy azt a traumát, amely őket érte, túléljék, biztosítsák családjuk jövedelmét, me gélhetését. Sokan voltak és vannak közülük ma is, akik vállalkoznak, vállalkoznak azért, mert - mint mondtam - a családjuk megélhetését biztosítani kívánják. Fontosak számomra, számunkra és a gazdaság számára a vállalkozók, az egyéni vállalkozók és a társa s vállalkozók is, hisz jelentős a gazdasági haszna, és jelentős, számunkra is fontos azért, mert nagyszámú vállalkozóról van szó. Államtitkár úr említette, hogy nem igazán tudni pontosan - hisz erre vonatkozóan statisztikák és nyilvántartások nincsenek , hogy hány főt is érint. Becslések vannak és korábbi felmérések, melyek szerint az e körben foglalkoztatottak száma elérheti az 500 ezer főt is. Sok tekintetben és sokszor mondták azt az elmúlt időszakban, hogy kényszervállalkozók. Igen, kényszervállalkozók , mint elmondtam, de önfoglalkoztatók, ugyanakkor társas vállalkozási formákat is választottak. Saját munkaerejüket próbálták hasznosítani, lakásukat, garázsukat, megtakarított pénzüket, s ezzel próbáltak vállalkozni; és próbálnak manapság is, hisz én úgy gondolom, hogy ami nagyon becsülhető ebben a nemzetben: a túlélés képessége, és úgy gondolom, a magyar ember megtesz mindent azért, hogy megéljen. Nem mindenkinek sikerült és ma sem sikerül a vállalkozása. Ez adódhat abból, hogy a piaci viszonyok úgy szabá lyozódnak vagy úgy mozognak, hogy ez nem kedvez a vállalkozásának, nem mindegy, hogy hol lakik a vállalkozó, és emiatt is csődbe mehet vagy éppen fel kell számolni a vállalkozását. Nem biztos, hogy képzett, és lehet, hogy hibákat is követ el, de lehet, hog y önhibáján kívül megy tönkre a vállalkozása. Nagy veszély ez akkor, amikor gyakorlatilag mindent latba vet a vállalkozó, a munkavállaló azért, hogy a jövedelmét és a megélhetését biztosítsa.
