Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
449 ezekre a példákra figyelemmel érdemes végiggondolni, hogyan lehet a párhuzamosságokat kiküszöbölni a tervezetből. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eredeti javaslat előterjes ztésekor és ma is azt gondolom, hogy a gyermekek védelméről szóló törvénynek a jogok érvényre juttatása mellett szolgálnia kell a szegénység, a gyermekszegénység elleni küzdelmet. Nem lehet nyugodt egyetlen képviselő lelkiismerete sem, amíg mindennap hallu nk tudósítást éhező és nélkülöző gyermekekről. Hogy van tennivalónk, mi sem jelzi jobban, hogy a gyermekétkeztetés kedvező díjait sem tudják családok százezrei kifizetni. Mi abban partnerek vagyunk, hogy a törvényjavaslat terjessze ki az ingyenes étkezteté st. Véleményem szerint azonban bőkezűbb és a gyermekek szélesebb körét érintő megoldások is szóba jöhetnek. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök annak, hogy a gyermekek, a jövő nemzedék ügye a parlamentben ismét a tárgyalás napirendjén van. Azt sajnálom , hogy kevesen vagyunk erre kíváncsiak a plenáris ülésen, de bármilyen javaslatot is fogadunk el, egy dologban biztosak lehetünk: a jövő nemzedék minden befektetést és ráfordítást megér, amennyit csak lehetőségeink biztosítanak, és soha azt nem állíthatjuk , hogy ennél több már nem kell. Azt remélem, hogy a törvénymódosítás részletes vitája során a kormányzat nyitott lesz számos apró pontosító, de konstruktív ellenzéki javaslat iránt is, mert ezzel bizonyíthatja leginkább, hogy valóban a gyermekek érdekeit t ekinti a legfontosabbnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Az imént pontatlanul mondtam, írásban jelentkezett korábban Béki Gabriella képviselő asszony is, csak az én listámon kicsit hátrébb szerepelt, mert ő már is mételt felszólaló. Elsőként tehát most neki adom meg a szót; őt követi majd Csáky András, majd azt követően jön Lezsák Sándor. Ez a további felszólalók sorrendje. Béki Gabriella képviselő asszonyt illeti a szó. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök ú r. Azt gondoltam, hogy az először szólók még előttem vannak és utána következem, de köszönöm a lehetőséget. Valóban, már június 13án a törvényjavaslattal kapcsolatban egyszer megszólaltam, de tekintettel arra, hogy az általános vita még folyik, szeretnék néhány általános vitába illő gondolatmenetet hozzáfűzni. Ma délelőtt a szociális törvény vitájával foglalkoztunk, és én ott a bentlakásos ellátásra szorulókkal kapcsolatban mondtam el azt a sajátos helyzetet, hogy milyen érdekellentét feszül a helyi önkorm ányzat és a megyei önkormányzat között. Hogy tudniillik a helyi önkormányzatnak mint alapellátási kötelezettséggel rendelkező önkormányzatnak valahol érdekeltsége megszabadulni attól, aki ellátásra szorul, hiszen fizetési kötelezettsége a bentlakásos intéz ménybe, szakellátásba irányítottal kapcsolatban már nem lesz. Azért idézem ezt ide, mert kicsit hasonlatos érdekellentétet érzékelek a gyermekvédelemben is, ami régi keletű, és amit sajnos ez a '97 óta hatályban lévő gyermekvédelmi törvény sem tudott érdem ben megváltoztatni szemléletben. Ellátási kötelezettsége a helyi önkormányzatnak van a veszélyeztetett gyermekekkel kapcsolatban; anyagi is, hiszen fizetik a kiegészítő családi pótlékot, folyósítják számukra, és ellátási kötelezettsége is van. E törvénynek hallatlan nagy érdeme eredetileg az volt éppen, hogy létrehozta országos hálózatként a gyermekjóléti szolgálatokat, amelyek prevenciós szemlélettel, illetve a veszélyeztetett gyermekek esetében tanácsadással, mindenféle, a szülőnek nyújtott segítséggel pr óbálták megakadályozni, megelőzni, hogy kiemeljék a gyermeket a családból. Azt gondolom, az a tapasztalat Magyarországon, hogy tulajdonképpen igazán veszélyeztetett gyermek esetében, ha a folyamat oda eljut, hogy kiemelődik a gyerek a családból és a szakel látás gondjaira lesz bízva, az önkormányzat tulajdonképpen fellélegzik, megkönnyebbül. Az önkormányzat nem érdekelt abban, hogy a veszélyeztetett gyermeket igazán a családban tartsa. Azt
