Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
450 gondolom, hogy egy ilyen általános vitában kicsit értékelni kellene m indazt, ami itt ellátórendszer vonatkozásában kiépült az elmúlt négy évben. (15.30) Általában büszkén szólnak a jelentések arról, hogy a gyermekjóléti szolgálat tulajdonképpen milyen nagy arányban kiépült, hogy a 3200 település jó része be van kapcsolva eb be a szolgáltatási rendszerbe. Papírforma szerint ez valóban így igaz, gyermekjóléti szolgálatot, mintegy kötelező feladatot kipipálnak az önkormányzatok jelentős százalékban, de ha a dolog minőségét nézzük, hogy tényleg kik azok, akik a gyermekjóléti szol gáltatást biztosítják, hogy milyen konstrukcióban van ez a szolgálat felkínálva a rászorulóknak, akkor már nem olyan rózsaszín a kép. Az a tapasztalat, hogy nagyon sok helyen - és éppen inkább a kistelepüléseken vagy a kistelepüléseken gyakrabban - olyan k ényszermegoldások születtek, ahol a gyermekjóléti szolgálatot második, harmadik - részmunkaidőben ellátott - feladatként kapja meg valaki pluszteherként, valószínűleg speciális szakirányú végzettség nélkül, igazán sokat érdemben befolyásolni, segíteni a cs aládokon nem tud. Azt gondolom, nagyon fontos lenne, hogy a dolog minőségére, a minőség javítására odafigyeljen a tárca, és ennek érdekében forrásokat biztosítson. Egy másik nagyobb témakör - ami most került be a törvénybe, amit részben érintettem már első megszólalásom alkalmával is - a nevelőszülői jogviszony kérdését érinti, hiszen ez eredetileg törvényi szinten nem volt szabályozva, csak rendeleti szinten. Éppen ombudsmani igényre - azt gondolom, ombudsmani igényre - került be most ebbe a javaslatcsomag ba egy túlságosan részletező kidolgozása ennek a kérdéskörnek. Mondom, túlságosan részletező sok tekintetben, amikor gyakorlatilag a munka törvénykönyvéből kiolvasható passzusokban, részletekben szabályozza a járó szabadságot, a végkielégítést, a jutalmat s a többi, miközben alapvető dilemmák megmaradnak ebben a rendszerben. Nem érzékletes, hogy a nevelőszülők és a hivatásos nevelőszülők között tényleg milyen tartalmi különbség van, vagy ha az valamennyire... - hiszen mind a két esetben egy kötelező tanfoly am elvégzésére, hivatásosnál speciális végzettségre van utalás; de végképp nem érzékelhető, hogy a hivatásos nevelőszülő és a speciális hivatásos nevelőszülő között milyen érdemi különbséget feltételezzünk. Hogy egy negyedik fogalmat is bekapcsoljak ebbe a csoportba, a törvény több helyen beszél a helyettes szülőről is, és végképp összemosódik a jogviszony kifejtésénél, hogy a helyettes szülő és a nevelőszülő között milyen érdemi differenciák vannak. És végül szeretnék szóba hozni egy olyan kérdést, amiről az általános vitában - nyilván azért, mert a törvényjavaslat meglehetősen nagy terjedelmű, nagyon szerteágazó területeket érintő paragrafusok, több mint száz paragrafus szerepel benne - eddig kevesebb szó esett, vagy talán nem is érintette senki. Ez a bölc sődék kérdése. A bölcsődék szakmai érdekképviseleti szerve egyfelől örül annak, hogy nevesítve szerepelnek a törvényben, másfelől viszont kevésnek érzi azt, amit a bölcsődékkel kapcsolatban a törvényjavaslat tartalmaz. Előrelépésnek értékelhetnénk, hogy te lepülési mértékek, nagyságok szerint teszi kötelezővé a különböző ellátóformák működtetését a törvényjavaslat, így például kifejezetten bölcsődékre az szerepel a törvényben, hogy 10 ezer lakos feletti nagyságú településnél kötelező bölcsőde létrehozásáról gondoskodni. Azt gondolom, hogy nem lenne szerencsés, ha hasra ütésre próbálnánk mérlegelni, hogy hol érdemes meghúzni a határt, de egészen bizonyos, hogy bölcsődei ellátásra a 10 ezernél kisebb lélekszámú települések esetében is nagyon komoly igény lehet, nagyon komoly igény jelentkezhet; hogy egészen kis önkormányzati települések esetében fantasztikusan fontosan szerepet tudna, tudhatna betölteni a bölcsőde, ha lenne olyan kötelezettsége az önkormányzatoknak, hogy erre gondoljanak és csináljanak ilyet. Ez ért én a magam részéről nyújtok be olyan módosító indítványt, amely hozzányúl ehhez a kérdéshez - hiszen ma a bölcsődék száma nem több vagy nagyságrendileg közel 500, a települések száma pedig 3200 , hogy az a családi napközi, ami alternatívaként megfogal mazódik a törvényben, talán 30 van az országban, semmiféle szempontból nem alternatívája annak, amit a bölcsődei ellátás szaktudásban, minőségben nyújtani tud. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
